A múltkori mustáros tojásleves apropóján túrtam ezt a receptet. Volt végül temérdek találat, de ezt választottam, mivel angolul íródott, és azon a nyelven sokkal jobban beszélek mint franciául. Az már az első olvasatban kiderült, hogy ez voltaképpen egy fokhagymaleves, amibe kerül némi tojás is. Ettől függetlenül tetszett az elgondolás.
Természetesen akadt pár probléma. A recepthez kacsa- vagy libazsír kell és kacsatojás. A zsírokkal még nem lenne gond, de egy nagyvárosban, télvíz idején igencsak bajos lenne kacsatojást beszerezni. Ugyanígy voltam a friss kakukkfűvel. Némi vesződség árán lehetne a panelban is babusgatni egy cseréppel, de nincs kedvem vesződni vele. Szóval lett tyúktojás, olívaolaj és szárított kakukkfű. Az már csak apróság volt, hogy mire kész lett a leves, a boltban elfogyott a feltétnek szánt bagett. A végén még csavarintottam egyet rajta, mivel az egyik megoldás nem tetszett, úgy gondoltam, tudok jobbat.
Ettől eltekintve kiköpött olyan lett, mint az eredeti. (Ha netán valakinek van francia ismerőse, azért ne terjessze.)

Hozzávalók:
- 1 evőkanál kacsa- vagy libazsír, esetleg olívaolaj
- 25+5 gerezd fokhagyma
- 1 nagy vagy három kisebb fej fehér hagyma
- 1 evőkanál búzafinomliszt
- 3 kacsatojás vagy 5 tyúktojás
- 2 l húslé
- 1/2 evőkanál borecet (nekem momentán almaecet volt itthon, szerintem az sem rontja el)
- friss kakukkfű vagy szárított
- só
- fekete bors
- 5 dkg vaj
- pár szelet bagett

A fehér hagymát kockára vágtam, a fokhagymát felszeleteltem.

Az olajon egy csipet sóval megfonnyasztottam a hagymákat. Ügyelni kell arra, hogy ne piruljanak meg.

Amikor összeesett, megszórtam a liszttel és kb. egy percig kevergettem. Itt is vigyázni kell, meg ne égjen.

Folyamatosan kevergetve felöntöttem a húslével, beletettem a kakukkfüvet, megborsoztam. A forrástól számított harminc percig főztem.

Míg főtt a leves, a tojásokat szétválasztottam. A sárgáját a borecettel kikevertem.

A levest félrehúztam és botmixerrel pürésítettem.

Folyamatosan kevergetve lassan belecsorgattam az ecetes tojássárgát.

Visszatettem az edényt a lángra, amikor ismét felforrt, jól megkevertem, majd hozzáadtam a tojás fehérjét is, majd egyből elzártam a gázt.

Itt jött a feltét. Az eredeti recept szerint a maradék öt gerezd fokhagymát vajon meg kell futtatni, aztán kiszedni a vajból és abba tunkolni a felszelt bagettet. Arra jön aztán a fokhagyma és a levesből kihalászott kakukkfű. Hát a fenét. A múltkori rozmaringos pirított krumpli adta az ötletet. Egy kis kakukkfüvet a mozsárban porrá törtem. Hozzáadtam a fokhagymát és azt is péppé vertem.

Ebbe jött a puha vaj.

Az albán pékségben vásárolt molnárkát vágtam ketté és megkentem a fűszeres vajjal. Hirtelen ötlettől vezérelve reszeltem rá egy kis Grana Padano sajtot.

Sütőben megpirítottam és ezzel tálaltam a levest.

Voltaképpen nem egy nagy durranás. Félreértés ne essék, igen finom leves, ha van az embernek ideje és kedve, akkor remek választás. Magam részéről, miután kipróbáltam pár verziót, marad a hagyományos változat.