Annyira nem lett gombóc a gombóc, de csaknem.
Több tényező konstellációja kellett ehhez az ételhez. Az egyik, hogy a tél köztudottan a bőséges és gazdag forró levesek évszaka. Aztán hétfőn a csumiban éppen valami bakonyi betyárlevesnek titulált leves volt ebédre, amitől ihletet kaptam (meg egy kis szélgörcsöt). Arról nem is beszélve, hogy a gombóclevesek nagy kedvenceim. Szóval megvolt minden, hogy főzzek egy levest, már csak a boltba kellett elmenni pár apróságért.

Hozzávalók:
- 2 kg húsos csont
- 2 sárgarépa
- 1 petrezselyem gyökér
- kis darab zellergumó
- 1 kisebb karfiol
- 1 nagy csokor petrezselyem levél
- 0,5 kg krumpli
- 2 fej vöröshagyma
- 10-12 gerezd fokhagyma
- babérlevél
- fekete bors
- 1 szárított fűszerpaprika
- 20 dkg liszt
- 1 tojás
- só

A csontot előző nap egy vöröshagymával, a babérlevéllel, 8 gerezd fokhagymával, a szemes borssal és egy jó kanál sóval bő három óra alatt megfőztem.

A léből kiszedve hagytam kihűlni, majd a húst lebogarásztam a csontokról. Egész jó húsos volt, több mint 90 deka hús jött le róluk. A lét az erkélyre tettem éjszakára.

Másnap a zöldségeket megpucoltam. A karfiolt rózsákra szedtem, a többit felkarikáztam. Hozzá aprítottam a vöröshagymát, a fokhagymát, a karfioltorzsa használható részeit és a petrezselyemzöld szárát is. A krumplit felkockáztam és feltettem főni.

A főzőléről leszedtem a megdermedt zsírt és felolvasztottam.

A zsíron megpirítottam kicsit a zöldségeket (a karfiol kivételével), majd felöntöttem a főzőlével.

Egy órán keresztül főztem. A közben megfőtt krumplit kihűtöttem és villával összetörtem. Sóztam, hozzáadtam a lisztet, a tojást és a petrezselyemlevél nagy részét.

Elkevertem. Ekkor már látszott, hogy ebből bizony nem lesz gombóc, mert igencsak lágy ahhoz. Lisztet már nem akartam többet belerakni, úgyhogy maradt a kanállal szaggatás.

Egy óra elteltével beleraktam a levesbe a karfiolt és a húst.

Fél óra múlva a karfiol megpuhult, beleszaggattam a gombócot a levesbe és még egy negyedórát főztem.

A végén megszórtam a maradék petrezselyem levéllel és elzártam a gázt.

Igazság szerint még egy tejfölös habarást terveztem, de már nem fért volna bele a lábosba. Sebaj, így is elég tartalmas lett.

Ritkán szokott rosszul sikerülni a főztöm, de ez most igazán jól sikerült. Ahogy az elején említettem, gazdag, bőséges leves lett. Meg rengeteg. Szerencsére Kistesó meglátogatott, rásóztam pár dobozzal.