Százados Asszony hozott kekszet melóba. Ropogós köleskeksz mogyoróval és chia maggal. Laktóz- és gluténmentes, vegán. Finom volt, elkértem a tasakot, megnéztem sz összetevőket: földimogyoró 23 %, napraforgómag 21 %, kölespehely 15 %, finomítatlan nádcukor, rizsszirup, édesítőszer (maltitol), repceolaj, chia mag (azték zsálya) 5 %, emulgeálószer lecitin (repce), természetes aroma. Na, gondoltam ezt valahogy meg kéne otthon valósítani. Rákerestem a receptre. A legtöbb a minden-mentes vonalra ment rá, ez valahogy nem győzött meg. A receptek sem igazán tetszettek, a képeken meg elég sápadt volt a végeredmény.
Eszembe jutott az ANZAC keksz. Az már bevált, csak át kellett alakítani a receptet a másféle alapanyagokkal. Úgy kalkuláltam, hogy az eredeti ANZAC keksz 36 dekányi száraz részéből kiszámoltam a különféle magok százalékos arányát (némi kerekítéssel), hozzájött a 10 deka cukor, a maradék pedig a liszt lett. A többi hozzávaló mennyiségén nem változtattam. Okozott pár meglepetést készítés közben, de végeredmény nem lett rossz.
Hozzávalók:
- 10 dkg natúr földimogyoró
- 10 dkg hántolt napraforgómag
- 8 dkg kölespehely
- 10 dkg kristálycukor
- 6 dkg búzafinomliszt
- 2 dkg chia mag
- 15 dkg vaj
- 2 evőkanál golden syrup
- 2 evőkanál víz
- 1 teáskanál szódabikarbóna
A darálással kezdődött. A napraforgóval nem is volt gond, a mákdaráló simán vitte.
A mogyoróval viszont meggyűlt a bajom. A mákdaráló kicsi nyílásán nem fértek át a mogyorók, legfeljebb egyesével, ahhoz viszont nem volt türelmem.
Elővettem hát a mozsarat, összezúztam a magokat. Innentől már nem okozott gondot a darálás.
Összekevertem a száraz alapanyagokat.
A vajat a sziruppal felmelegítettem.
Mikor felforrt, hozzáadtam a vízzel elkevert szódabikarbónát. Kicsit felhabzott.
Összekevertem az egészet. Hát, elég nyúlós lett. Eszembe jutott, hogy a kölespehely (ami valamiért instant) felhasználási útmutatója szerint a pelyhet tíz percig kell áztatni fogyasztás előtt. Hogy a tíz perc mitől instant, nem tudtam kitalálni. Úgy okoskodtam, hagyom állni egy keveset, aztán meglátjuk. Hát nem láttam meg. Alig lett valamivel szilárdabb. Szó sem lehetett róla, hogy az ANZAC keksznél megszokott módszerrel készítsem el. Végül két vízbe mártott teáskanállal szaggattam a sütőpapírra, remélve, hogy sülés közben elterül.
Elterült. Hármas fokozaton (még mindig nem tudom, hány fok az nálam) 17 percig sütöttem. Ekkorra már rendesen jött a karamellizált cukor illata. Az alja kicsit megpirult.
Egy rácsra kiszedve kihűtöttem. Mikor langyosra hűlt, megkóstoltam. Prímán roppant és igen jóízű volt. Sajnos, teljesen kihűlve kicsit visszalágyult, nem maradt roppanós.
Egy jól záródó műanyag dobozba tettem, januárban elviszem minőség ellenőrzésre a melóba.
Már csak ki kell találnom, mit kell megváltoztatni, hogy ropogós maradjon a süti.