A tésztát. Enni kell, akkor is, ha az ember a háta közepére nem kívánja a konyhai ténykedést. Olyanra vetemedtem, amire hét éve nem volt példa: befizettem ebédre a melóban. De ez sem olyan jó, mert rengeteg ételt adnak, ami finom, én meg sajnálom meghagyni, úgyhogy két hét alatt feljött három kiló. Mindegy, legalább hétközben nem kell főzni. Hétvégére viszont csak össze kell dobni valamit, akármilyen lusta vagyok, ételt házhoz rendelni nem fogok. Egy korábbi felbuzdulás alkalmával (kezdett lejárni a tojás szavatossága) összedobtam egy adag szélesmetélt. Azóta várt a sorára a spájzban. Most eljött az ideje.
Korábban már készült mocskos tészta, most egy kicsit csavartam az alapanyagokon és a módszeren.

Hozzávalók:
- 600 g 10 tojásos szélesmetélt
- 330 g eperlekvár
- 400 g baracklekvár
- 50 g darált mák
- étolaj
- só

A mákot ledaráltam.

Egy nagyobb zománcos bögrében összeturmixoltam egy kis üveg eperlekvárt.

Hozzákanalaztam egy fél üveg (720 ml) baracklekvárt, és azt is pürésítettem.

A tésztát lobogó sós vízben kifőztem.

Mikor megfőtt, egy kis olajjal összeráztam.

Először a mákot kevertem hozzá, utána a lekvárt.

Egy tepsi aljába öntöttem kevés étolajat, majd elegyengettem benne a tésztát.

Sütőben nagyjából 20 perc alatt összemelegítettem. Nem volt célom, hogy megpirítsam, csak azt akartam, hogy alaposan felszívja a tészta a lekvárt.

Kicsit hagytam hűlni, aztán vágtam belőle egy kockával és felfaltam, mert már olyan éhes voltam, hogy a vastagbelem ette a vékonyat.

Nem volt rossz, különösen az eperlekvár volt jó ötlet, mákból viszont mehetett volna bele több is. Csak azt tudnám, hogy most hétvégén mit fogok főzni. Főleg hogyan, mivel pénteken céges évbúcsúztató lesz és szombaton gyaníthatóan nem leszek csúcsformában.