Kellett már valami komolyabb étel hétvégére. Hosszan hezitáltam, mit főzzek. A káposzta jó kiindulási alapnak tűnt, már csak azt kellett eldöntenem, mit tegyek bele. A füstölt csülök evidens volt, ehhez kellett még valami. A bab és a nyers sertéscsülök közt hezitáltam. Hazafelé befutottam az ábécébe pár apróságért. Szokás szerint elnéztem a húspult felé. Leesett az állam. A pecsenyekacsa kilója 400 forint volt, a szányvég nélküli kacsaszárnnyé 200! Legott kértem egy kacsát és egy bő kiló szárnyat. A madár 2,4 kg-os volt, ebből a jövő hét végén lesz sült, a szárnyat viszont a káposztába főztem bele sertéscsülök helyett.
A szárnyak szörnyű tokosak voltak szokás szerint, de erre is kifundáltam egy megoldást, remélve, hogy beválik. Bevált.
Hozzávalók:
- 2 kg savanyú káposzta
- 1 kg kacsaszárny
- 0,5 kg füstölt csülök
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 2 kápia paprika
- 1-2 dl házi paradicsomlé
- pirospaprika
- őrölt fekete bors
- őrölt köménymag
- sertészsír
- só
- tejföl a tálaláshoz
A szárnyakat lobogó forró vízbe tettem és 10 percig főztem.
A vízből kivéve hagytam kicsit lehűlni, majd szépen kihúzgáltam a tokokat. Folyóvíz alatt leöblítettem őket. Csaknem az összes tokot sikerült eltávolítani. Többet nem vacakoltam vele, kell a rost a szervezetnek.
A szárnyakat az ízületnél kettévágtam, majd a kisbaltával félbecsaptam.
A füstölt csülköt előző nap megfőztem, kihűtöttem és felkockáztam.
A felkockázott vöröshagymát zsíron megpirítottam.
Beletettem a szárnyakat és kicsit megfuttattam a zsírban.
A tűzről félrehúzva megszórtam pirospaprikával, elkevertem, majd beletettem a kápia paprikát és felöntöttem paradicsomlével. Megsóztam, hozzáadtam a fűszereket.
Kis lángon, fedő alatt egy órát csendesen rotyogtattam.
Míg a szárny főtt, a káposztát kifacsartam és megvágtam.
Hozzáadtam a pörkölthöz a káposztát és a csülköt. Felöntöttem némi káposztalével és vízzel. Alaposan elkevertem, lefedtem és innentől már két órán keresztül nem nyúltam hozzá.
Egy jó kanál tejföllel tálaltam.
Finom lett és kiadós. A szárnyak isteni puhára főttek, még a csontot is el lehetett volna rágni.
