Nagy adag készült, mert a háziorvosnak is szántam belőle, hátha könnyebben oltja a sok embert.

A csodahüttőben kutatva rábukkantam két nagyobb zacskó garnélarákra. Az egyik még nyers volt, a másik már előfőzött. Ez utóbbit soha nem fogom megérteni, mert annyira nincs megfőzve, hogy kezelés nélkül lehetne enni, de a finom rákíz nagy részét már kiszedték belőle ...

A rák adta meg a lökést, hogy rizottó legyen, mert azt fel lehet melegíteni később is, és nem minden nap eszi az ember. A rákok méretét általában darab/font (lbs, pound) adják meg az USA szabványok szerint. 16-nál kisebb szám már igazi óriás rákokat takar (azért ezek is a 3-5 dkg nagyságrendbe tartoznak), amiér elég sokat elkérnek, ám rizottónak főztem már 100/200-as méretből is (popcorn shrimpnek is hívják - idehaza koktélrák néven érhető el), ami szintén finom volt.

Begyűjtöttem hozzá az összes alkatrészt a kertből, kamrából és a fagyasztóból, ami már rég kiérdemelte a csodahüttő nevet.

• 45 dkg előfőzött, tisztított nagy garnélarák (20-30 darab/45 deka)
• 45 dkg nyers nagy garnélarák (16-20 db/font)
• 40 dkg arborio rizs
• 2 dl olaszrizling
• 1 l csont alaplé
• 1 l spárga alaplé (ezek besürítve bújkálnak a csodahüttőben)
• 10 dkg vaj
• 1 vereshagyma
• 1 fej fokhagyma
• 7 dkg parmezán sajt
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 szál zellerlevél
• frissen őrölt feketebors izlés szerint
• só

Az alaplésürítményekből alaplevet kell csinálni - nem elég csak a decinyi sürítmény! Ezért azután a fagyasztott korongokat egy jénaiba tettem, ahol vízzel felöntöttem. A rizottóhoz forró alaplé kell, ezért a mikróban felforraltam a bő literre sikeredett kivonatot. Legyalultam vékony forgácsokra a parmezán sajtot, így könnyebben megolvad a felhasználáskor. Hamár így benne vagyok az előkészületben, felkockáztam a hagymát és egy maréknyit a fokhagymagirizdekből.

Nem lazsálunk, a zellerszárat és a petrezselymet is felaprítottam. Jöhet a nagy serpenyő, amiben a vajat sistergő forróra melegítettem. Gyorsan beledobtam a hagymaféléket - nem kell félni, a vereshagyma megóvja a fokhagymát a megégéstől! Mehetett bele a zöld is - ezek színe szépen elválik a hagymától ...

Ebbe a szép zöldséges vajba forgattam először az előfőzött garnélákat. Ezeken célszerű rajta hagyni a farokpáncélt, ami remek segédeszköz lesz a fogyasztásnál! Csak addig sütöm, míg a rákhús kifehéredik (állítólag rózsaszín lesz, de én vörösvak vagyok - ilyet nem látok). A nyers garnélát lehéjaztam, de azon is rajthagytam a farokpáncélt. Ezt is addig sütöttem, míg nekem fehér lett a húsa. Beleszórom a petrezselymet is, és alaposan átkeverem. Ezzel a rák kész!

Ki is szedem szűrőkanállal a vajból egy tálba. A forró vajba beleszórom a MOSATLAN arborio rizst. Ez fontos, mert kell a rizottó ragacsosságához a rizsszemeket burkoló rizsliszt is. Megpirítom magas hőfokon a rizst. Ekkor megitatom vagy 2-3 deci száraz fehérborral. Ez remek indítás az ízeknek!

Kevergetem, míg a rizs felissza a bort. A hagyma imitt-amott kicsit megsötétült, de ez csak extra aromát ad az alaphoz! Amikor a rizs megitta az összes bort, elkezdem az alapleves lágyítást. Mindig csak egy-egy merőkanál alaplevet töltök a rizshez, és addig keverem, amig azt is meg nem itta.

Ezt több lépésben ismételgetem, míg az alaplé el nem fogy. Én tettem most egy kis száraz kakukkfüvet is bele, mert szerintem az passzolt. A végére szépen "zsírjára sült" a rizs.

A nyers rákok páncélját lefejtettem, és egy fél liter alaplében megfőztem. Abban rengeteg íz van, amit vétek volna kihagyni az ételből. Szűrőn átszűrve kanalaztam a rizsre, ami még kívánt folyadékot. Végül ráöntöttem a maradék lét az ételre: majdcsak megissza azt is.

Pont megfelelő állagú lett a rizs, mehetett rá a parmezán sajt. Ez nagyon fontos ízesítője a rizottónak, ráadásul az állagát is ragacsosabbá változtatja. Persze még maradt alaplé, amit bele kellett főzni - hozzávalót nem dobunk ki!

Most már a rizs összeállt, elvált az edénytől és nem eresztett levet sem. Durva trükk: Egy decis sűrű borjúalaplevet öntöttem rá, hogy kifényezzem a rizsszemeket! Ezután mehetett is bele a rák. Mind az összes!

Nem én lennék, ha nem kényeztetném a fogást egy jó adag hideg vajjal! Ettől is fényes lesz, de szerintem inkább sokkal selymesebb.

Már csak a tálalás van hátra: két dobozzal megtöltöttem a háziorvosnak és az asszisztensének, amit azon melegen át is vittem a rendelőbe.

Persze maradt még a serpenyőben, amit kicsit lepirítottam, és úgy ettem meg.

Tányérkép nem készült, mert nagyon éhes voltam már ...