A cím természetesen megint megtévesztő. Nem a disznótoros és a sültek, főképpen a kacsa elmaradhatatlan kísérője, amit sós vízben főtt krumplival kínálunk. Hagyományosan némi zsírban karamellizált cukron indul, aztán ahány ház, annyi szokás, szépen szerteágazik a történet. Van, aki hagymát is tesz alá, esetleg almát reszel belé, öntözi borral, pezsgővel, a köményen kívül tesz belé borsot, pöcögemagot, angyal rúgta, ördög harapta fűszereket, ázsiai magokat, fecskefészket, egérfarkat.
Ez most egy kissé szokatlan megközelítés lesz. A szakállas ember tavalyelőtt hozott fejetlen fejes káposzta magot. Nem kelkáposzta, nem a fodros levelű fajta, inkább vastag, de nem fejesedik. Tavaly ősszel főztem is belőle egy pulutykára hajazó ételt. Úgy esett, hogy bennhagytam a földben az egészet, gondoltam, azt a kis darabot ráérek tavasszal is felásni. Hát, most eljött az ideje. Hat, igencsak terebélyes tő maradt, a tél nem tett kárt bennük, a levelek épek maradtak, és elkezdtek hajtani. Kinyűttem hát őkelméket. Lepucoltam a viseltesebb leveleket, a gyökerüket a kis baltával lecsaptam a tuskón (a kés nem vitte el). Kettőt-kettőt a szomszédokra sóztam, kettő meg jött haza velem. Ezekből főztem hát a párolt káposztát köretként a húsvéti menühöz.
A morfondírt persze már hetekkel korábban elővettem, végül kiokoskodtam, hogyan készítsem el. Tejszínes-fokhagymás, pecsenyeszafttal gazdagított káposzta lett belőle.

Hozzávalók:
- kb. 1 kg káposzta (kelkáposztával is el tudom képzelni)
- 10 dkg csemege szalonna
- kevés sertészsír
- 6 gerezd fokhagyma
- 3 dl habtejszín
- 5 dl pecsenyeszaft

A szebb káposztaleveleket leszedtem, a levelek tövében sarjadó hajtásokat is lecsipegettem.

Alaposan megmostam mind, majd kivágtam az ereket.

A leveleket nagyjából 1 centi széles csíkokra vágtam. A sarjakat is megvágtam, úgy nagyjából.

A pecsenyeszaftot előző este elővettem a fagyasztóból. Kis kitérő ez ügyben. Régebben a sült szaftját és zsírját lassan kihűtve összekevertem, egyfajta emulziót képezve belőle. Ez a keverék isteni friss kenyérrel és hagymával. Mióta nem eszem kenyeret, ez már nem járható út. A tepsiből egy lábosba öntöm a lét, hagyom megdermedni. A zsírt leszedem a tetejéről, az elfogy főzéshez, a szaft pedig megy a fagyasztóba, és mikor valami olyan étel készül, azzal gazdagítom.

A szalonnát felcsíkoztam és némi zsírt hozzáadva megpirítottam.

Beletettem a felszeletelt fokhagymát és megfuttattam kicsit, óvatosan persze, nehogy megégjen.

Három részletben hozzáadtam a káposztát. Az első adagnál lett is rendesen ribillió, sistergett, mint a nyavalya. Ahogy összeesett, tettem bele a többit.

Lejjebb vettem a lángot, és fedő alatt elkezdtem párolni. Ahogy elfőtte a levét, beleöntöttem a kiolvadt szaftot.

Nagyjából negyven perc alatt puhult meg. A hajtások szára még kissé roppanós volt ekkor.

Ráöntöttem a tejszínt, és immár fedő nélkül, sűrűn kevergetve főztem tíz percig, hogy a leve kissé besűrűsödjön.

Egészen véletlenül éppen akadt itthon némi sült kacsa és krumplipüré, az mellé tálaltam.

Kicsit markáns lett az íze - egy párolt káposztához vagy kelkáposztához képest -, de finom volt. Utólag jöttem rá, hogy egy kis őrölt köménymagot még biztosan elbírt volna, de a szaft megadta a kellőképpen fűszeres zamatot. Idén leveles kel magot szereztem, zöldet és tarkát, azzal fogok tovább kísérletezni.