Régen mindig puha lett, de mióta blogolok, még egyszer se sikerült :(
Mit rontok el? Nem sózom, nem főzöm ronggyá, nagy hővel pirítom ...
Feleségem vett egy nagyobb adag sertésmájat, mert már nagyon ennénk resztelt májat. Gyorsan összeszedtem a hozzávalókat, és nekiálltam:
- 65 dkg sertésmáj
- 3 nagyobb vereshagyma
- 3 ek kacsazsír
- 1 ek disznózsír
- 1 ek majoranna
- 1 ek paradicsompüré
- 1 ek pirospaprika
- 1 tk feketebors
- 1 tk kristálycukor
- 1 cm csípős-hegyes paprika
A hagymát laskára vágom, mert nekem úgy szebben karamellizálódik, mintha karikára vágnám. A zsír alá beszórom a kis cukrot - szeretem, ha még édeskésebb lesz a hagyma. A csípőspaprikát vékony karikákra vágtam, és beküldtem a zsírba, hogy kioldódjon a kapszaicin. Az üvegben már nem volt elég kacsazsír, ezért hozzáadtam egy kanál disznózsírt is.
A zsírba kotortam a hagymát, és közepes lángon pirítgattam. Közben a májat kb fél centi vastag csíkokra szeltem. Hozzákevertem a majorannát és a borsot. A hagymát addig pirítottam, míg szép aranybarna lett.
Felvettem alatta a lángot, hogy jó forró legyen, majd beleöntöttem a májat. Nagy sistergés közben folyamatosan kevertem. Mint látható, leve nem volt, de azért hozzákevertem egy kis paradicsompürét, amit szintén lepirítottam. Amikor minden sültnek tűnt, rászórtam a pirospaprikát és felkevertem.
Adtam hozzá a végén egy üvegcse vizet (kb 70ml), hogy a szaftját nedvesebbé tegyem. Talán ebben a pillanatban kellett volna kóstolni? Nagyon jól nézett ki, szaftos is volt, picit megrottyantottam és kész.
Gyorsan szedtem magamnak egy kis krumplitorta mellé, de már ekkor kemény volt a máj (előbb nem kóstoltam, ez igaz). Sózni csak a tányéron sóztuk.
Birskompótot ettünk hozzá, mert az is ress volt ...
Az ebédet megettük, de a maradékot másnap májkrémmé alakítottam, ami viszont fenomenális lett.