Bár karácsonyra házikacsát sütöttem, de most akciós volt az egyik négybetűsben, és ráadásul belsőséggel együtt. A feleségem nem tudott ellenálni neki, hazahozott egyet.

Nincs igazán szép tányérképem, maradt az egész madár kisütve ...

A feleségem kérése volt, hogy semmi faxni ne legyen, csak rozmaring és kakukkfü. A borsról meg a sóról azért elfeledkezett :)

• 1 tisztított pecsenyekacsa (2,1 kg)
• 1 nagy ágvég rozmaring
• 1 ek szárított kakukkfü (elbújt a hó alatt a friss)
• 10 dkg durva szemű só
• frissen darált bors

Azután volt még köretnek speciális krumplipüré, amit még Vacak2 úr is értékelne, de arról majd lejjebb írok.

A rozmaring leveleit lehúzkodtam a száráról, mert az utóbbi már nagyon fás volt. Ment a késes aprítóba a borssal, szárított kakukkfüvel és a sóval. Elég elfogadható apró darabokra vagdosta a gép. A kacsát lepucoltam, leperzseltem, de nem nagyon találtam benne tokot. A bőrét bekockáztam a hús megvágása nélkül. Bedörzsöltem a fűszer nagyját a külsejébe, a maradékot pedig beszórtam a hasába.

Találtam hozzá való pontméretű vákuumzacskót, amibe becsomagoltam. Ismét a fakanalas fiókkal úsztam meg, hogy a kacsa leve felszívódjon a vákuumozó masinába!

Még gyorsan megmértem, majd bedugtam a hűtő hidegebb fertályára, ahol kb 2-3C fok uralkodik.

Két és fél napig pihent a kacsa a hűtőben - élvezve a fínom fűszereket -, amikor elővettem, hogy most megsütöm. Nem látszott fáradtnak ...

Persze kellet még a tepsihez:

• 1 ek kacsazsír
• 2 fej vereshagyma
• 3 szem krumpli
• 2 Mucsu alma (kicsi)
• 1 kis narancs
• kevéske hagymalevespor

Ez csak menet közben derült ki, ezért nincs anyagkép. A tepsit kikentem vékonyan a zsírral, majd belekarikáztam a hagymákat. A krumplikat meghámoztam, majd a hagymára szeleteltem nagy lapokra. Gondoltam egyet, és egy kevés hagymalevesport szórtam a krumplira só helyett. Kap az majd sót a kacsától, amikor rácsepeg. Van egy pontméretű rácsom, ami szorosan belefér a tepsibe, ez fogja a kacsát tartani. És tényleg tartotta!

Már éppen betoltam a sütőbe, amikor rájöttem, hogy a szaftba tehetek sült almát és narancsot is - az biztos jó lesz.

A krumplipüré és sóba-vízbe krumpli (feleségem óhaja volt) körethez hámoztam további krumplikat, amit aztán sós vízben megfőztem neki. Kiloptam belőle magamnak a felét, mert én pürét ennék (és volt még tegnapról köményes főtt krumplim is egy kanálnyi.

A püréhez kellett:

• kb 30 dkg főtt krumpli (köményes)
• 6 dkg tubusos krémsajt (tudom - pfúj, de azért próbáld ki!)
• 5 dkg vaj
• 2 dl rég lejárt habtejszín
• 1 tk szerecsendió

A tejre nem volt szükségem, mert a felvágva főzött krumpli eléggé vizes. Hozzáadtam a krumplihoz a vajat és a krémsajtot. Régimódi krumplitörővel összenyomkodtam-kevertem, majd ráreszeltem a szerecsendiót. Látszik, hogy volt a krumpliban köménymag is rendesen. Kóstoltam, de még kellett bele valami - jöhetett az öreg tejszín. A levét megittam, a kicsapódott édes vajat meg belekevertem a pürébe.

30 perce sül már a kacsa, meg kell fordítani, hogy a háta is piruljon. Aztán újabb 30 perc, és ismét a melle került fölülre. Ekkor már 85C fokos volt a húsa.

Készre is jelentettem hát (lásd nyitókép).

A tepsiből a szaft egy részét külön edénybe leszürtem a feleségemnek, a maradékból meg szószt csinálok.

A narancs héját lefaragtam, mert az keserű lenne. Az almát és a narancs belsejét meg hozzáadtam a maradék hagymás léhez, amit botmixerrel krémesítettem. A tepsiben sült krumplikat is jénaiba tettem.

Ezután tálaltam. A feleségem tányérjén sóba-vízbe krumpli volt a kacsa fél mellével. Még annyi időm se volt, hogy a fényképezőgépet elővegyem, mire már ette is :) Kiraktam hát a magam adagját, de a szósz eltakarta a combját, pedig azt ettem!

A krumplipüré és a sült krumpli is remek, nem beszélve a kacsáról!

Jó ötlet volt a krémsajt a pürébe (meg a rengeteg vaj - ssshhhhh), javaslom másnak is!

A maradék madarat egy dobozban a spájzablakba tettük, ahol gyakran rájártunk.

A maradék csontokból most főzök egy alaplevet alaposan besürítve...