Vendégposzt Kocsmagombától

Az őzlábgomba legjobb rántva. Azt mondják. Mindenképpen frissen szedett pár órás, vastag húsú kalapok. Lisztbe, tojásba, morzsába forgatva, mikor csak úszva sül a forró olaj tetején, majd hirtelen megenni, mielőtt még kihűlne. Ilyenkor sorban áll a család a tűzhelynél, és kapkodják el a rántott gomba szeleteket, ahogy jön.

Először. Aznap. Azután jön a kérdés másnap, harmadnap: ki kér egy kis rántott őzlábat? Megesszük, persze akkor is. Kicsit ritkul a sor a forró olaj körül.

Egy hét múlva még mindig ez a kérdés. Mert az erdő ilyen. Amikor adja a termékét, akkor nagyon adja.

Azután egyszer csak azt vesszük észre, hogy megmaradt pár szelet rántott gomba az asztalon…

Viszont elfogyott 40-50 tojás, mire bepaníroztuk az adagokat… mert ez nyeli.

Az őzlábgomba nem jó főzve. Nem jó natúran sütve. Különösen a nagyobb kalapok, rostosak, erős szerkezetűek. Egyesek szerint így elkészítve vizes felmosórongy állagúak és ízűek. Ebben lehet igazság. Bár én magam vizes felmosórongyot még nem kóstoltam. Mások szerint a kisebb gömbölyded kalapok jók még tölteni is. Natúran. Nem jók. Ugyanazt a felmosórongyot kapjuk a végén, ezt viszont én állítom. Ránézésre.

Csak egy baj van. Már megint szedtem belőle egy kosárral. Én kérem szépen, kiválogattam az erdőben! De tényleg, csak a legszebbeket, többit ott hagytam… mondanám ezt a családomnak, de látom a lemondó tekintetüket: már megint őzláb lesz.

Nincs más lehetőségem: próbálok mást.

Az őzláb gombákat megtisztítom, darabolom. Serpenyőben melegítem a zsírt, felhalmozom benne a gombát, sózom erősen, mert bírja. Szépen összeesik, ahogy várom, nagyjából tizedére a sótól és a melegtől. Szép levet enged. Ekkor adom hozzá az előre üvegesre pirított hagymát. Nem sokat, vigyázni kell a mennyiséggel, kiló gomba, picike kis fej hagyma. Viszont őrölt bors és majoranna mehet bőven. Csipet kakukkfű nem rontja el. Szárított zöldfűszerekről beszélek, hiszen ez töltelék lesz, ezek jobban érvényesülnek benne. Kicsit még főzöm együtt. Majd megfelelő edénybe átrakva botmixerrel bedarálom. Nagyjából csak. Nem lesz sima, hiszen a vizes felmosórongy szívós, szálas. Viszont kellőképpen szétesik. Serpenyőbe visszatéve még egy kicsit rápirítok. Kész.

Az illatokra ekkor jelenik meg a család. Hirtelen ötlettel kenyeret pirítanak, rákenik a gombapépet, dobnak rá egy kis reszelt sajtot, és felét befalják. Még jó, hogy szedtem eleget! Mert nem ez volt a cél.

Hanem. Előző nap sütöttem „egy nagyobb adag” palacsintát. Volt még belőle, időben elrejtettem 10 darabot. Ezekbe töltöm a sáskanéptől megmentett gombát. 10 palacsinta 2x5-ös adagban megy a fagyasztóba.

Több mint 3 hónap múlva vettem elő: lássuk mit csináltam, mert még ilyen nem volt. Próbáljuk ki!

Ötből kettőt paníroztunk, kirántottuk. Gyorsan fogyott!

Hármat beterítettem szutyokkal, és egy porcelán edénykében sütőben sütöttem készre. Én „szutyoknak” hívom a következőt: egy nagy pohár tejfölt pici vízzel fellazítok, beleütök 3 tojás sárgáját, reszelek bele olyan sajtot, ami van itthon, de nem sokat. Jól kikeverem és ráöntöm a palacsintákra. Majd erős hővel sütöm, amíg a szutyok remegősre szilárdul és picit pirulni kezd.

Úgy néz ki megtartjuk a receptet. Számomra is meglepő volt, hogy mennyire megmaradt és átjött az őzlábgomba saját, jellegzetes íze. Nomeg a fűszereké. Rántva és szutyok alól is.

Köretet ne csináljon hozzá senki, de nyáron friss húsos paradicsomból készült salátát el tudnék képzelni hozzá.