Karácsonyra egy méretes kacsát sütöttem a gyerekeknek (a nagylyány kivételével mind itthon voltak). A kicsilyány inkább csirkemellet kért, nem rajong a kacsáért (azért a kacsamellből ő is evett).
Rendes pusztítást hajtottunk végre szenteste. Másnap persze a kötelező maradék csipegetése volt a feladat, de azért kitartott a kacsa 3 napig is. Megkértem őket, hogy ne dobják ki a csontot (kutyánk sajnos már nincs). Volt még egy szépen megpirult szárny, amit kiloptam a kacsasütőből, és csendben megettem. Csirkéből már készült hasonló alaplé, de kacsát nem főztem még így.
Összeszedtem minden csontot, meg maradékot.
A letisztított csontok (az éppen elfogyasztott szárnycsonttokkal), a hátából kimenekített belsőségek mind mentek a tottyos lábaskába feldarabolva. Felöntöttem 1,5 literre és kiraktam az indukciósra 200W-on lassan főni.
Négy órát főtt és be is sürüsödött kicsit. Kidobtam az immáron teljesen kifőtt részeket, és besürítettem a levet kb a tizedére.
Már csak ki kellett porcióznom két kis műanyag tégelybe.
A tégelyekre rászorítottam a kupakokat, felcimkéztem és mehettek is a csodahüttőbe!
Hihetetlen milyen erőteljes kacsa illata volt az alaplének! Alig várom, hogy találjak egy olyan fogást, ahol felhasználhatom.
Akkor majd megértitek, miért is posztolok ilyen banális recepteket ...