Régi álláspontom az, hogy nem vásárolok előre darált mákot, mert úgy hamar megavasodik. Kistesó is magáévá tette ezt a filozófiát, és felhívott, hogy vegyek már néki 25 deka mákot valahol, és daráljam le. Mivel nekem van mákdarálóm. Most már. Kapóra jött a dolog, mivel mákos gubát terveztem készíteni az ünnepekre. Úgy okoskodtam, hogy veszek 40 dekát, abból 25-öt ledarálok neki, a maradék meg elég lesz nekem, ha hozzácsapom azt a keveset, ami a fagyasztóban várja tavaly óta a sorsát.
Egyik nap meló után elmentem a csarnokban lévő magboltba, és megvettem a kilónként 1800-ért kínált magokat. Otthon kibontottam a zacskót, és megszagoltam a mákot. Avas volt, mint a nyavalya. A blokk persze nem volt meg, de egyébként sem volt hozzá kedvem, hogy bizonygassam, nem az évek óta a kamrában poshadó portékát akarom visszavinni. Annyiban persze nem hagytam, minden ismerősöm megtudta, hol nem szabad mákot venni.
Másnap hazafelé betértem az ABC előtti zöldségeshez. A kislány készségesen megengedte, hogy megszagoljam a mákot, épp olyan avas volt, mint a másik. Vakarta is a füle tövét erősen, előző nap adagoltak ki fél- és negyedkilós zacskókba egy 25 kilós zsákkal. Még ott volt a boltban a zsák, a címke tanúsága szerint 2021 augusztusi szavatossággal.
Elmentem a postára a csomagomért, és visszafelé betértem az egyik multihoz. 25 dekás csomagban árulták, igaz nem volt kirakva a polcra, az elé letett raklap tetején virított. Feltéptem a fóliát, és kivettem egy zacskóval. Most viszont gondosan a pénztárcámba gyűrtem a blokkot, ugyanazt a hibát nem követem el még egyszer. Az előrelátás helyesnek bizonyult. Otthon csak a kabátot vettem le, rögvest felbontottam a zacskót, hogy aztán öltözhessek újra fel. Ez a mák is avas volt. A boltban nem vitáztak, visszaadták a pénzt.
Másnap az esélytelenek nyugalmával bementem a COOP boltba, vettem 25 deka saját márkás mákot. Blokk brifkóba, otthon kabát, olló, nyisszantás, és láss csodát! A máknak a világon semmi baja nem volt. Ledaráltam Kistesónak. Nekem viszont elment a kedvem a máktól egy időre.
Ekkor kezdtem el törni a fejem, mi legyen a desszert a halászlé után. Rövid utánajárás után kiötlöttem, hogy dióval lesz a guba. Öntetnek nem vaníliasodót főzök, hanem egy rumos-csokis öntetet, ami remekül illik a dióhoz. És ha már lúd, akkor legyen dagadt, magam sütöm hozzá a tésztát. Nem gubakiflit, hanem egy édes kalácsfélét, amilyet egyszer a máglyarakáshoz készítettem.
Hát, így lett diós a guba.
Hozzávalók 8 személyre*
A tésztához:
- 40 dkg búzafinomliszt
- 20 dkg rétesliszt
- 10 dkg vaj
- 3-4 dl tej + kevés a kenéshez
- 3 evőkanál + 1 teáskanál + 1 kávéskanál kristálycukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 egész tojás
- 1 csipet só
Az összeállításhoz:
- 50 dkg darált dió
- 3+2 evőkanál kristálycukor
- 1,5 l tej
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 dl zöld-dió likőr
Az öntethez:
- 15 dkg étcsokoládé
- 1,1 l tej
- 3 evőkanál kristálycukor
- 2 evőkanál kakaópor
- 2 evőkanál kukoricakeményítő
- 0,5 dl rum
* A szóban forgó 8 személy nagyétkű és roppant éhes.
Ahogy az összetevőkből látszik, ez az étel egy igazi tej- és cukortemető. De hát ünnep van a mindenségit, adjunk bele apait-anyait, meg aztán nem ettem édességet meg tésztát hónapok óta, igazán belefér egy kis dőzsölés.
A tésztát előző nap sütöttem meg. A liszteket összekevertem a 3 evőkanál cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval, majd összemorzsoltam a szoba hőmérsékletű vajjal. Beleütöttem a tojást és hozzáadtam a cukros (1 teáskanál) tejben felfuttatott élesztőt.
További tej hozzáadásával lágy tésztát dagasztottam.
Egy órán át meleg helyen kelesztettem.
A tésztát öt egyenlő részre osztottam, majd kissé bumfordi rudakat formáztam belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsire sorjáztam őket.
Fóliával letakarva a tűzhely tetejére tettem újabb egy órát kelni. Időközben begyújtottam a sütőbe, így jó meleg volt neki. Egy óra elteltével megkentem a tetejét cukrozott (1 kávéskanál) tejjel.
Egy óra alatt szép aranybarnára sütöttem. (Ugye? 14 éves a sütő, most jöttem rá a titkára. Véletlenül egy szinttel feljebb tettem a tepsit.) Rácsra tettem, ahogy kicsit meghűlt, szétszedtem az összesült kalácsokat, és másnapig a konyhaasztalon hagytam szikkadni.
Másnap egy liter tejet két evőkanál cukorral és a vaníliakivonattal felforraltam.
A kalácsokat 1,5-2 centis szeletekre vágtam.
A tepsit kikentem zsírral és megszórtam zsemlemorzsával.
A kalácsszeleteket megmártottam a tejben és a tepsibe sorjáztam. Meglocsoltam kevés diólikőrrel és megszórtam a darált dióval. Aztán jött még egy réteg, majd még egy. Időközben kiderült, hogy az egy liter tej édeskevés lesz, úgyhogy forraltam még egy felet.
Az utolsó réteg kalácsot már igencsak le kellett nyomkodni, hogy ne peregjen le róla a dió. A maradék tejet kanállal szépen rácsorgattam. A tetejére maradt dióba belekevertem két evőkanál cukrot, úgy egyengettem rá.
Hármas fokozaton egy órát sütöttem.
Az öntethez cca. kilenc deci tejet három evőkanál kristálycukorral feltettem melegedni. Az étcsokoládét összetörtem, és a tejben felolvasztottam.
A keményítőt és a kakaóport szárazon összeforgattam, majd hozzáadtam a tejet, és alaposan elkevertem.
Mikor a csokis tej felforrt, beleöntöttem a kakaós-keményítős tejet. Folyamatosan kevergetve felforraltam, hozzáadtam a rumot, majd ízibe le is zártam a gázt.
Hagytam a tésztát hűlni egy keveset, aztán nyolc egyenlő részre vágtam. A csokoládéöntettel vastagon nyakon borítva tálaltam.
Mit mondjak? Nagyon finom volt. Tömény, gazdag, igazi ünnepi édesség. Még jó, hogy beesett pár vendég, másképp nem tudom, hogyan fogyott volna el.