Halászléből ugyebár a bajai (dunai) meg a szegedi (tiszai). Felnőtt emberek képesek késhegyre menő vitát folytatni, hogy melyik a jobb. Én ezt most kihagynám, mindegyikből ettem jót, sőt kiválót, és volt szerencsém vacak, vagy már-már ehetetlen léhez is. (Ott van még a balatoni is, de azt hagyjuk inkább, az összetevők inkább illenek egy paprikás krumplihoz.) Mit tehet a paneldzsungel népe, ha enne egy legalább közepes halászlét? Uszadékfából naptüzet nyilván nem fog rakni, még ha lenne is hozzá alapanyag, a nyolcadikon ez minimum közveszélyokozás lenne. Aztán ott van a hal kérdése. A panellakások konyhája nem éppen erre a feladatra lett kitalálva, bár ahogy majd látható, nem egy leküzdhetetlen kihívás. Szóval elmegy valamelyik hiperbe, vesz fagyasztott pontyszelet meg halászlékockát, esetleg horror áron némi belsőséget mellé (jó esetben a fele zsír), aztán megpróbál ügyeskedni valamit belőle.
Elkészítettem én is a magam verzióját. Mint afféle panelhalász, hiszen a szakképzettségem megvan (halász), és panellakó, bár e kettő együtt soha nem állt fenn, míg a szakmát gyakoroltam. Nem mondhatom, hogy gasztronómiatörténeti mérföldkő lett az étel, de nekem ízlik.
T mostanában elég sűrűn jár Tapolcán. Egyik nap felhívott, hogy eldicsekedjen: járt az ottani pisztrángosban, és vett füstölt halat. Rákérdeztem: pontyot nem árulnak? Mint kiderült 1200-ért adják az élő ponty kilóját. Rögvest hozattam egyet vele, délután már itt is volt.
Hozzávalók:
- 1 db 2 kg-os pikkelyes ponty
- 2 közepes fej vöröshagyma
- pirospaprika
- só
- víz
A pikkelyes pontyra esküszöm. A tükrösnek igaz, kevesebb a pikkelye, ahol viszont nincs rajta, igen vastag a bőre. A pikkelyest könnyen meg lehet tisztítani, nem röpködnek szanaszét a pikkelyek, hogy még hetek múlva is kerüljön elő innen-onnan belőle. Egy hosszú, vékony pengéjű. nagyon éles kés kell hozzá. A faroknál benyúlunk a pikkelyek alá, és a pikkelytáskákat levágva szinte egyben le tudjuk szedni az egészet. Legfeljebb az úszók tövében marad egy-két rakoncátlan pikkely, amit kapirgálni kell. Szóval megtisztítottam és kibeleztem a halat. Felszeltem, és a fagyasztóba raktam, hiszen akkor még két hét volt Karácsonyig. Volt benne kevés ikra is, azt egy külön dobozban tettem el. A pisztrángos vízében a hal kifürödte magát, hihetetlen tiszta "illata" volt, mentes mindenféle iszapszagtól, pocsolyaíztől.
Mikor eljött az ideje, a halat kiolvasztottam, alaposan besóztam, és frissen tartó fóliával lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem.
Az alaplének szánt fejet és pár szeletet a farokból az apróra vágott hagymával együtt 30 percre feltettem főni.
A húst kiszedtem, kicsipegettem belőle a csontokat és a nagyobb szálkákat.
A húst a hagymával együtt szitán áttörtem.
A keletkezett nem túl bizalomgerjesztő kinézetű lét feltettem a gázra melegedni.
Mikor lobogva forrt, beletettem két evőkanál jó minőségű mórahalmi pirospaprikát.
Pár percig forraltam, majd szépen egyesével belecsúsztattam a halszeleteket. Felöntöttem kevés vízzel. Az újraforrástól számított húsz percig főztem nagy lángon.
Míg fődögélt, összevágtam nagyobb darabokra az ikrát.
Tíz perc után megkóstoltam a lét, kevés sót még elbírt.
Mikor letelt a húsz perc, beletettem az ikrát, főztem még öt percig, és késznek ítéltem.
Kis csípőssel tálaltam.
Egyáltalán nem volt rossz. Jóízű, sűrű, de nem főzelék. Nyilván kapok majd érte hideget, meleget, de attól még a karácsonyi halászlevem megvan.