Már nagyon vártam, hogy legalább egy kicsi kocsonyát főzhetek, de olyan meleg volt, hogy nem kötne meg. Most viszont bejött egy hosszabb hideg periódus...

Uccu neki, irány a bolt! A madarasban nagyon szép kocsonyacsomagok voltak, a két kilósban egy szép nagy húsos csülök, míg a másfelesben rengeteg köröm.

Így azután két csomagot vettem. Ebből kijön egy méretes kocsonya, kaphatnak a rendelőben is a dolgozók! Igazán egyszerűre hangoltam:

• 3,5 kg kocsonya alap (sajnos se fül, se farok)
• 3 dkg füstölt karaj a tavalyiból
• 3 vereshagyma
• 4 kis fej fokhagyma
• 1 szál gyökér
• 1 szál sárgarépa
• 1/2 zöldpaprika a csumás részéből
• kisujjnyi gyömbér
• 1 tk feketebors
• kevéske szerecsendióvirág
• 2 babérlevél
• 3 szem borókabogyó
• só
• középnagy teatojás (azt nem esszük meg!)

A teatojás kell! A csuda fogja kergetni a fűszereket, meg a paprika magjait. A kisebb fokhagymafejeket kettévágtam, úgy ment a teatojásba. A zöldpaprika, meg a felszeletelt gyömbér is oda került. Sőt, a végére még a füstölt karajból is vágtam bele szeleteket.

A csomagokat kibontottam, az alkatrészeket lemostam. Meglepően tiszta volt, alig kellett pörzsölni rajtuk! A bőröket kisebbekre vagdostam, amit szőrösnek éreztem vagy láttam, azt forrasztólámpával lepörzsöltem. A nagy fazekamban felforraltam 3 liter vizet, amibe belepakoltam mindent a bőrök kivételével. Felforraltam, míg belül is megszilárdul kicsit a fehérje.

Volt rendesen hab meg fehérje a tetején. Kivettem a vízből a lábakat, stb. és egy nagy tálban lemostam róluk mindent. A léből meg kimertem a habot, mielőtt a bőröket is beledobtam. Ment a bőr is a forró vízbe. Ennek legfontosabb szerepe, hogy a sörték kiemelkednek a bőrből, könnyebb megtalálni és kikaparni. Az így felfedezett szőröket is elimináltam, majd a lemosott anyagot a kimosott fazékba tettem a kevéske zöldséggel és a teatojással.

5,5 liter vízzel tudtam feltölteni a fazekat. Beledugtam egy hőmérőt, hogy lássam, mikor éri el a 95C fokot. Nem akartam, hogy forrjon, csak éppen a forrpont alatt mocorogjon a lé. Éppen megmozdult, picit habzott, de azzal gyorsan végeztem. Beállítottam a hőmérőt 98C-ra, minimumra vettem a gázt és elkeztem spenótos palacsintát csinálni - majd sípol a masina, ha túl melege van.

Reggel 7-kor ébresztett a hőmérő. Hogy addig miért nem, és pont akkor miért érte el a határértéket nem értem. Illetve érthető, mert a lakás picit felmelegedett az éjszaka. Minden esetre kicsit lejjebb vettem, dobtam bele 3 girizd fokhagymát és aludtam még három órát. Addigra szépen lecsökkent a hőfok, kezdhetek rajta dolgozni. Kivettem a hagymákat és a teatojást, már csak a körmökkel-csánkokkal és bőrökkel kell harcolnom.

Előkészítettem a kis és nagyobb dobozokat a kocsonyáknak. Kivettem egy adagot egy jénai tálra, ahol a nagyobb csontokat kiszedtem, majd a többit igazságosan elosztottam a dobozok között. A feleségem két nagy fagyis dobozt kapott, amibe csak a sárgarépa, kevéske hús és tiszta lé került. további 3 girizd fokhagymát lereszeltem egy szűrőbe, amin keresztűl öntöttem jónéhány merőkanál levet - így került bele friss fokhagyma íz is. Végezetül, amikor már minden bőr, hús a helyére került, 1-1 decinyi levet tettem minden dobozba.

Kicipeltem a teraszra mindet, mert odakünn még -2C fok volt, hamar megmegkötnek. A célom, hogy az a kevéske lé, ami benne van, hamar megkössön, így mintegy odaragasztja az edény aljára a darabokat, azok nem fognak felúszni, amikor felöntöm a meleg lével. Ezt az álapotot fél óra alatt elérték a kocsonyák, gyorsan fel is öntöttem őket úgy, hogy semmi ne lógjon ki. Ez a furcsa szerkezet csak az alján engedi ki a levet, ha van még zsír, az fennmarad a tetején a kancsóban.

A tálakat ráccsal letakartam, és délre már el is készült a finom kocsonya.

Felaprítottam egy lilahagymát és két mogyoróhagymát picire, egy üvegtálban sóztam, picit cukroztam, majd balzsamecettel és almaecettel ízesítettem. Persze rögtön meózni kellett, nomeg ebédidő volt.

A hagymás tálat folpackkal letakarva tettem a hűtőbe. Még az egyszerű bőr is mutatósan kínálta magát a kristálytiszta lében - kifizetődött a 16 óra főzés.

Az elengedhetetlen villaképpel együtt..

Azóta már ettem belőle még egy ebédet, és most vacsorát is. Gyorsan fogy, pedig azt hittem sokáig kitart (kellett nekem friss kenyeret sütni hozzá).

Kellene már megint főzni ...