Gyerekkoromban a 2 kilós félbarna kenyér volt a norma, mindig azt vettük. Előfordult, hogy Dömösön egy szomszéd néni süttetett nekünk általa dagasztott háromkilósal - az elállt egy hétig is, de ez ritka alkalom volt.

Én ismét rendszeresen sütök kenyeret, boltban nem veszek. Alapvetően rozskenyér készül, olyan 1,3 kg-os méretben. Most viszont mindkét gyereknek akartam belőle adni, ezért kipróbáltam, tudok-e kétkilósat sütni.

Alapvetően a Szabó malom lisztjeit használom, ritkán csalom meg őket - akkor is csak a kiváncsiság okán.

Ennek a kenyérnek a hozzávalói:

• 500g Félfehér Búza kenyérliszt (BL112)
• 500g Világos rozsliszt (RL90)
• 400g Teljes kiőrlésű rozslisztből sűrű kovász (RL190)
• 100g Búzasikér (a rozslisztet segíteni)
• 12 g élesztő (mert gyorsan akarom elkészíteni)
• 1 tk cukor
• 1 g Aszkorbinsav (C vitamin)
• 36 g só
• 600g langyos víz

A liszteket kimértem a keverőedénybe. Most lusta voltam átszitálni, de eddig soha nem volt benne idegen anyag (most sem). Végül betettem a mikróba 60 másodpercre felmelegíteni. Kicsit magasabb lett a hőfok, mint számítottam, de sebaj.

Az élesztőt a cukros langyos vízben megindítottam. A lisztet elkezdtem keverni a géppel, majd megnéztem a kovász hőfokát is. Tökéletes, ha ezeket mind összekeverem, egy egészséges hőmérsékletű tésztaalapom lesz! Belezúdítottam a lisztbe a kovászt, és addig kevertem, míg morzsás tészta lett belőle.

Az élesztő is elindult felfelé, hozzákevertem hát a tésztához. Kellett még az az 1 dl plusz víz hozzá, mert nagyon kemény volt a tészta (ez minden alkalommal változik, mert a liszt nem mindig vesz fel ugyanannyi vizet). Hozzáadtam a C vitamint, amitől szép síma lesz a tésztám (lehet, hogy nélküle is, de Szivar tanácsolta - megfogadtam:). Végül a sót is beledolgoztam.

Szép síma tészta lett, amit további 20 percig dagasztottam a robotgéppel. Ekkor picit megolajoztam a tészta körül a keverőtálat, hogy ne ragadjon bele. Megszórtam az egészet vékonyan liszttel, letakartam egy konyharuhával és pihentettem egy órát. A kidagasztott tészta még mindig langyos volt. Ekkorra duplájára dagadt, kiborítottam hát egy meglisztezett szilikonlapra, ahol picit megliszteztem.

Jöhetett a hajtogatás: jobbról és balról, majd felülről és alulról összehajtogattam. Alaposan meggyúrtam és egy kerek tésztát alakítottam.

Ekkor belisztezett szakajtóba tettem, ahova alig fért be. Ez még ráadásul kelt is 20 percig - majdnem kinőve a szakajtót. A kenyérsütőkővel érkezett lapát kicsinek tűnt egy ekkora kenyérhez, ezért gyorsan kivágtam valami helyettesítőt rétegelt lemezből. Megszórtam vékonyan grízzel: így könnyen legördül a lapátról a kőre a tészta - nem ragad hozzá. Rápakoltam a megkelt anyagot a szakajtóból (épp csak elfért ezen a lapáton is) és bevagdostam a bevajazott filézőkésemmel.

Ránéztem a kenyérsütő kőre, és elég forrónak itéltem! Nem is tudtam, hogy a sütőm képes ennyire felmelegíteni!!! Rácsúsztattam a lapáttal a tésztát - igencsak kihegyeztem a méretet. Bespricceltem vízzel, és bezártam a sütő ajtaját. 50 percig sült, miközben gyakran spricceltem. Ezután levettem 150C-ra a sütőt, és még hagytam vagy 30 percig sülni. Persze a feleségem nem bírta megállni, hogy ne szegje meg még melegen ...

Ez a méret már kicsit túl van a kenyérsütő kő paraméterein. Megégett a kenyér széle, meg majdnem le is lógott. Ennek ellenére a gyerekek lelkesen elvítték, és meg is ették néhány nap alatt.

Majd még posztolom a legfinomabbra sikerültet is :)