Amióta felfedeztem, hogy egy másfél kilós kenyérhez 8 gramm élesztőt adva nem kell sokat várni a kelesztésre, így sütöm a kenyereket. Ettől persze még meg kell várni, míg megérik a kovászunk - ezt nem hagyhatjuk el, de azt lehet napra készen tartani, és csak a sütés előtt túletetni...

Most Nagyi titka márkájú rozslisztet és gyermelyi kenyérlisztet használtam, hogy kipróbáljam őket is. Érdemes kisérletezni, mert járhat az ember úgy, hogy éppen nincs a kedvenc malmából liszt a boltban. Így viszont van már tapasztalatunk egy másik liszttel ...

Arra is rájöttem, hogy a jó kovász mellé nem is kell semmi élesztő, de én mindig sietek ...

Semmi faxni, csak pár hozzávaló egy kb 1,4 kg-os kenyérhez:

• 400g BL80-as búzakenyérliszt
• 200g RL90-es világos rozsliszt
• 100g búzasikér
• 400g teljeskiőrlésű rozskovász (azért a kovász a lényeg!)
• 420g langyos víz
• 7 g friss élesztő (eszi-nem eszi, nem kap többet)
• 1 tk cukor
• 500 mg aszkorbinsav
• 28g só
• 1 ek olaj
• 1 ek gríz

A liszteket kimérve beleszitáltam a robotgép táljába. A magas rozsliszt tartalom miatt használok ennyi sikért, de ezt meghálálja a tészta a csodás gluténhálójával. A langyos vízbe kevertem a kiskanálnyi cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Felfuttatni nem kell, csak jól feloldani.

A lisztet betettem a mikróba 40 másodpercre. Ezalatt kb 36-37C fokra melegszik fel. A robotgéppel megkevertem, majd beleöntöttem a kovászt. Ment hozzá az élesztős víz is, amivel 10 percig dagasztottam. Ekkor beleszórtam a C vitamint, amitől szépen kisimult a tészta.

Mindjárt utánaszórtam a sót is, és további 15 percig ment a robotgép. Amikor már felcsavarta a tésztát a keverőszár, késznek jelentettem. Egy kanányi étolajat a tál szélén körbecsurgattam, majd egy spatulával bedolgoztam a tészta és a tál közé - így nem ragad a tálhoz. Megszórtam egy kis liszttel és letakartam egy konyharuhával.

Mivel a liszt is meg a víz is langyos volt, a kovászt is megetettem időben, csak 60 percet kellett várni, és bő duplájára kelt. A tálat fejreállítva a lisztes deszkára borítottam a tésztát.

Jött a hajtogatás. A kicsit meglisztezett tésztát tenyérrel ujjnyi vastagra szétterítettem, majd felülről lefelé és alulról felfelé harmadára hajtogattam. Ugyanezt jobbról és balról is megejtettem, végül kicsit összedolgoztam a hajtogatott tésztát. Letakartam a konyharuhával a még mindig langyos masszát és pihentettem 40 percet.

A péklapátomat megszórtam egy evőkanálnyi grízzel és ráemeltem a kelt tésztát. Egy picit megvajazott éles késsel bevagdostam és megspricceltem vízzel (oldalról is, hátha ki akarna repedni).

A sütőt már előmelegítettem maximumon a kenyérsütő kővel bő 50 perccel ezelőtt, így a tésztát a forró kőre csúsztattam (a grizszemek remekül gördülnek a lapáton). Újabb heves vízspriccelés egy spricnivel, és már sül is a kenyér.

Az elkövetkező 45 percben 5 percenként bespricceltem. Hiába helyezek alu tálcában vizet a sütőben, az nem generál elég gőzt, ezért manuálisan pótolom a szükségeset. Ekkor visszavettem a hőfokot 150C fokra még 20 percre, és kitettem a kész kenyeret egy rácsra hülni.

Vártam vagy két órát, hogy lehüljön, de a feleségem nagyon türelmetlen, és még melegen felvágta.

Pulled pork volt ebédre a kicsilyányéknak, ami előtt egy finom velőscsontos húsleves is készült. A legjobb tesztje a kenyérnek a velő volt :)

Persze azóta már ez a kenyér is elfogyott, de most éppen nem emelgethetem a sütőkövet - pár kenyérmentes napom lesz.