Vagyis, nem tócsni, hisz az lapos, zsiradékos pirulású. Nem is zöldségfasírt, mert annak jellemzője az összefogó adalékok jelenléte.
Nálunk azért készül, hogy a legtöbbet mutassa meg a gyökérfélék ízéből, textúrájából, illetve kiváltsa az erősen szénhidrátos ételelemeket. Újabb mélységet tárjon fel a csodás gyökérfélék felhasználhatóságából.
Azt tapasztaltam, hogy ehhez az ételhez elsődlegesen a képen látható zeller, paszternák, petrezselyemgyökér, cékla alkalmas. Másodsorban számításba jöhetnek retekfélék, csicsóka, batáta, egyéb répafélék, elsősorban kiegészítésképpen. Ha csak egyféle van, az is megteszi, de kissé egyhangú lehet, a legszebb íz a kompozíciókból lesz.
Reszelt állag a jó, aprítógép mállós állagot hoz létre. Kétfélét reszelek, egy finomabbat, eggyel durvábbat. Ezek a szálak majd összekapaszkodnak, nem igényelnek adalékot. Ha céklát is használok, kicsit sózom a reszelvényt, majd kifacsarom.
Letapadásmentes, sütőbe tehető felület kell. Itt tepsi, sütőpapír szerepel, de szilikonlap még jobb. Enyhén ki kell zsírozni, kedvelt zsiradékunkkal, technikailag a kókuszzsír hoz legszebb eredményt, kacsazsír pedig jó ízzel járul. Formázógyűrűvel szeretek vastagabb korongokat készíteni
Mehet a lernibe, alsó láng, kétszáz fok. Kezdem érezni az illaton, hogy ebből lesz valami. Ekkor érdemes fakanál élével kicsit mozdítani rajtuk, hogy biztosan ne tapadjanak le. Ezután veszem le a lángot kicsire, célom, hogy lassan süljön, hosszan, mély ízig, karamelles pirultságig. Amikor tartást kapott a lepény, megfordítom. Most jött el az ideje a rátéteknek, mártásnak, sajtnak, sonkafélének. Ezekkel véglegesre készítem, majd hűlni hagyom, hisz langyosan a legjobb ízű, állagú. Nagyon erős, mély illat árad, összefut a nép, miféle hús sülhet itt. Határozottan pirultnak kell lennie, belül izgalmas krémesség.
Előfordul, hogy rudakban sütöm, így jó mártogatóshoz, krémleveshez.
Sok mártásfélével illik, paradicsommal, remuláddal, joghurttal, zöldmártással, főzelékkel. Itt halmájas mártás, rásütve is, kovászos uborkás remulád, sajt követi, lánykám bő tányérján, közel a kaotikussághoz.
Mit tegyünk a gyökérhez, milyen fűszert, milyen adalékot? Azt mondom, sót, borsot, kicsit. Semmi értelme fűszerezni, olyan erős íze lesz. Nem kell belé tojás, zsemlye, ilyesmi. Az csak hátráltatná. Ha valaki biztos akar lenni, esetleg kis liszttel megszórhatja, ha túl nedvesnek találná. De az is lehet valamely alternatív örlet. Amit viszont ajánlok hozzátenni, kimozdítja saját bűvköréből, s új fasírtnemzedéket hoz. A hús, a hal, vagdalva, őrölve. Eszméletlen finom lesz így. Ezen a tányéron zeller-cékla-harcsafasírt. Megkenve vörösmusttal készült házi mustárral, csepp csili, alatta zellerpüré. Mellette sült zöldparadicsom, plusz paradicsomsaláta.
No de elég az összetett tányérokból. Itt egy letisztult étel, egy mély ízű gyökérlepényen, érett paradicsommártás, és egy kis nagy gorgonzola. Egy merő umami, letisztult ízbomba. Se hús, se hal, se pékáru, mégis gömbölyű.