Vendégposzt MadMary "slow cooker"-jéből
Már régóta fontolgattuk egy „slow cooker” vásárlását, mégis csak pár napja szántam rá magam a cselekvésre – a végső döntésben pedig sokat segített kedves és tapasztalt kocsmatársaim egybehangzó lelkesedése e különleges főzőeszköz iránt. Kisebb űrtartalmú (3,5 literes) gépet választottam, mivel alapból kétszemélyes a háztartásunk, s egyébként sem vagyunk nagyétkűek.
No de mivel avassuk fel legújabb szerzeményünket? Mivel eddig én csak olvastam róla, életem hollandusa viszont tapasztalt használója a lassúfőző-edénynek, adta magát a döntés: ő készíti el benne az első étket. Klasszikus recept mellett határozott, amit a hagyomány szerint télen fogyasztanak a legtöbb holland háztartásban – nem éppen ideális táplálék egy forró júliusi napon, de szeretem annyira az embert (no meg a „hachée”-t), hogy nem tiltakoztam az ötlet ellen. :-)
A „hachée” franciául „feldarabolt”-at jelent, és – nevéhez illően – darabokra vágott hagymából, valamint húsból áll a
lényege.
Hozzávalók (két kákabélű felnőttnek fejenként legalább két kiadós étkezésre, sportos ifjaknak körülbelül egy-másfél alkalomra):
- 4 szelet csontos tarja
- Sok vöröshagyma (a mi esetünkben 5 nagy fej)
- 30-35 dkg gomba (a mi esetünkben erdei rókagomba)
- Vaj
- Olívaolaj
- Babérlevél (lehetőleg friss, 4-5 darab)
- Só, bors
A tarjaszeletekről leválasztjuk a csontot, a sózott-borsozott húsdarabokat a csonttal együtt olaj és vaj keverékén állandó forgatás mellett barnára pirítjuk, majd a húst áthelyezzük a slow cooker előmelegített fazekába. A csont kiváló ízt ad az ételnek, viszont az esetleges szilánkok kellemetlen meglepetést okozhatnak számunkra (hacsak nem élvezzük a fogorvosnál tett látogatásokat, amely esetben a csontszilánk egyenesen kívánatos a tányéron), így a pirítás után a serpenyőben maradt húslevet átszűrve öntsük a lassúfőző-edénybe, a csontokat dobjuk ki, vagy adjuk kutyánknak, a szilánkokat törölgessük ki papírtörlővel. Tegyük a húsra a babérleveleket.
A nagyobb kockákra vágott hagymát újabb vaj-olaj keveréken ugyanabban a serpenyőben dinszteljük, mint amiben előzőleg a hús készült. A félig megpuhult hagymához keverjük a megtisztított és nagyobb darabokra vágott gombát, sózzuk-borsozzuk, majd borítsuk a slow cookerben várakozó hús tetejére. Szükség esetén öntsünk alá kevés vizet.
Kapcsoljuk erősebb (2.) fokozatra a főzőedényt, majd árgus szemmel figyeljük az első kis buborékok felbukkanását a szaftban. Ha ez megtörtént, kapcsoljuk a gépet 1. (lassú főzés) fokozatra…
... és várakozzunk. Várakozzunk, majd még egy kicsit várakozzunk, ideális esetben legalább 4-5 órát, de akár többet is. Eközben gyönyörködhetünk a fazéktetőn lecsapódó páracseppekben, majd beszívhatjuk a szépen-lassan megjelenő fűszeres illatot.
Ha pedig már végképp nem tudunk mit kezdeni magunkkal, készítsük el a „hachée” klasszikus kísérőjét, a „rode kool met appeltjes”-t, azaz almás vöröskáposztát.
Hozzávalók:
- Egy kis fej vöröskáposzta (mi a képen látható fej felét használtuk fel)
- 2-3 savanykás alma (Idared)
- Kb. egy evőkanálnyi vaj
- Kb. két-három evőkanálnyi borecet
- Só, bors, cukor
- Egész szegfűszeg (kb. 6-8 darab)
A csíkokra vágott vöröskáposztát kevés vízzel, egy darabka vajjal, sóval-borssal-cukorral-ecettel-szegfűszeggel ízlés szerint fűszerezve megpároljuk.
Az elsőként nyomtatásban fennmaradt receptek közül az egyik négyórányi főzést ír elő. Vagy az 1800-as évek káposztái lehettek kőkemények, vagy a derék hollandok rágószervei hiányosak és gyengék, merthogy ennyi idő alatt leginkább káposztakrém készülhetett a németalföldi fazekakban… Mi inkább ne tegyünk ilyet, hagyjuk a káposztát kicsit roppanósan (kb. 30-35 perc), majd adjuk hozzá a feldarabolt almát, és pároljuk további 10-15 percig. Akkor kész, ha az almadarabok megpuhultak és szép rózsaszínűvé váltak a káposzta levétől.
A slow cooker fazekában ekkorra már bekövetkezett a húsdarabok, párolt hagyma és gomba átlényegülése illatozó, sűrű szaftos „hachée”-vá. Vannak, akik liszttel vagy keményítővel tovább sűrítik a szaftot, ha hígnak találják – ha viszont takarékosan bántunk a vízzel, minderre nincs szükség.
A klasszikus tálalás főtt burgonyával történik, de haraphatunk mellé friss kenyeret is. Nálunk héjában főtt, hámozott krumplicska volt a kísérő.
A lakoma végén két sóhajtás között egyrészt fogadkozzunk, hogy nyár közepén ilyen őrültséget soha többé nem fogunk művelni, maradunk a hideg uborkalevesnél és vízben párolt két falat csirkemellnél, másrészt fél szemmel kezdjük el méregetni a maradékot, hogy vajon holnap ebédre elegendő lesz-e még az, ami a fazékban lapul, sőt ínséges időkre talán még le is fagyaszthatnánk egy porciót?
„Eet smakelijk”, jó étvágyat a holland konyha ezen alappilléréhez az elkövetkezendő őszi-téli esték valamelyikén! :-)
