Nem nevezhetem babgulyásnak, mert nem az. Gulyásos babnak még esetleg, de azért a marhahús dominál benne, ezért lett babosgulyás.

Beleütköztem az egyik négybetűsben egy gyönyörű, csontnélküli marhalábszárba. Fél kiló - a hentes is gulyáslevesnek teremtette! De azután eszembe jutott, hogy még nem is főztem babgulyást - babot se ettünk már régen.

Keresgéltem, és találtam fekete babot a kamrában (volt fehér-, meg gyöngybab is), ami megragadta a fantáziámat. Gyorsan be is áztattam , hogy másnapra használható legyen.

Azután eljő a másnap, elő a leves alkatrészeivel. A babgulyást állítólag csülökkel kell készíteni, ami viszont nincs itthon, ezért gondoltam, nem fog megharagudni a bab, ha belefőzöm egy marhagulyáslevesbe egy kis füstölt császárszalonnával.

Szóval összeszedtem a hozzávalókat:

• 55 dkg csontnélküli marhalábszár
• 25 dkg füstölt császár (két éve füstöltem, azóta szárad)
• 20 dkg fekete bab
• 2 nagy sárgarépa
• 1 nagy petrezselyemgyökér
• 1 nagy vereshagyma
• 1/8 zellergumó
• 2 girizd fokhagyma
• 1 tk köménymag
• 4 db babérlevél
• 2 csilipaprika
• 1 kis marék feketebors
• 1 kis marék borókabogyó
• 1 marék szárított csipetke
• 1 közepes krumpli

A füstölt császárt feldaraboltam, a szalonna részét külön vettem, hogy abból zsír lesz. A húsos része fogja helyettesíteni a füstölt csülköt :)

A babot beáztattam 24 órával ezelőtt. Most csak vizet cseréltem rajta. A szalonna húsos részét kisfazékba tettem a szalonnabőrrel együtt. Felöntöttem vízzel, beleszórtam a fokhagymát, a babért és a borókabogyót. Feltettem a gázra kislángra.

A szalonnát összekockáztam, és egy serpenyőben kisütöttem a zsírját. A kisült pörcöt a főzés folyamán apránkén elcsipegettem, pedig milyen jó lett volna túróscsuszára!

A zöldségeket meghámoztam, felkockáztam és egy tálban víz alatt félretettem. A hagymát kis kockákra vágtam és a szalonnazsír felében megpirítottam. A lábszárat felkockáztam, adtam hozzá két csilipaprikát és egy teáskanál őrölt köményt (a fiam nem eszi meg az egész köményt az ételben).

A húst a csilikkel és a köménnyel a megpirított hagymához adtam, ahol fehéredésig sütöttem állandó keverés mellett. Amikor már sok levet eresztett a hús, szóram bele a feketeborsot. Felöntöttem egy liter vízzel, és elkezdtem főzni.

Másfél óra múlva adtam csak hozzá a pirospaprikát, hogy ne főjön iztelenre. További vizet öntöttem hozzá és összeforraltam a paprikával. Egy teatojásba rejtettem két girizd fokhagymát, meg egy kiskanál köménymagot, és beletettem a lébe.

Úgy éreztem, itt az ideje a babot is beletenni - ez még legalább egy órát fog főni. Akkor már a szárított csipetkét is beleteszem, mert annak is sok idő kell. Közben előkészítettem a zöldségeket és a krumplit, bár azt csak az utolsó félórában adom a leveshez.

Főtt is egy órát, amikor megkóstoltam, hogy áll a bab. Hááát.. minden tizedik babszem kemény volt, a többi megfőtt. Most mi legyen... Kiszedegettem a levesből annyi babszemet, amennyit csak tudtam, és egy kislábasban nekiálltam azt külön főzni. A gulyásba a zöldség már belemehetett, 20 percet kell már csak főnie. Felöntöttem a füstölt lével, ami egyben sózta is a levest akkor elzártam alatta a gázt. A bab főtt még egy teljes órát, majd a végén belefőztem a felkockázott krumpliszemet is.

Mire a bab is megfőtt, hozzáadtam a leveshez, ami már nem is leves, inkább főzelék volt. Olyan igazi gulyás, rövid lével. Felrottyantottam és kész.

Gyorsan meóztam. A bab is megfőtt, a hús se rágós és nagyon jó íze van. Picit csíp a csiliktől, amire számítottam is.

Másnap jöttek a gyerekek, akiknek ezt szántam ebédre. Második fogásnak pedig kaptak kelt túrósbatyut - igazán jóllaktak, meg jutott belőle elvitelre is.