Már Újév napja óta nyaggatom a feleségem, hogy kocsonyát kéne enni, de ellenállt a csábításnak. Azután peche volt, mert lementem kenyérért a helyi négybetűsbe.
Ott persze szembe mosolygott egy kis 1,5 kg-os kocsonyacsomag, ami nagyon megtetszett. El is jött velem haza a kosárban.
Odakinn -3C van, ideális hőmérséklet kocsonyafőzéshez - hamar kifagy a lé. Gyorsan előszedtem a hozzávalókat:
- 1,5 kg kocsonyacsomag
- 2 fej vereshagyma
- 2 fej fokhagyma
- 1 kis sárgarépa
- 1 kis gyökér (igen, én kevés zöldséget is teszek bele)
- 1 hüvelyknyi gyömbér
- 3 szem szegfübors
- kis körömnyi szerecsendióvirág
- 9 szem feketebors
- 4 ek só
Előszöris megpucoltam a zöldségeket, teatojásba tettem fűszereket. A fokhagymánál egyáltalán nem zavart, hogy már csírázik (a maradék tavalyi vetőfokhagymák indultak meg, azt kell megenni).
Ezután jött a kocsonyacsomag. Direkt készítettem egy portréfotót nektek róla: ez a TÖKÉLETES csomag! Rendesen megpörzsölt bőrök, semmi szőr sehol. Van benne két húsos csánk is, és a motorosdzsekire elegendő bőr. Sajnos farok ritkán van a csomagban, fül meg sohasincs.
A bőrt kisebb - kezelhetőbb - darabokra vágtam, míg ellenőriztem a körmöket és a csánkokat a forrasztólámpával. Ezután a 9 literesben 3 liter vizet forraltam, amiben megrottyantottam minden húsos-bőrös belevalót. Ennek az az előnye, hogy ha van még bújkáló szőr, az ilyenkor kiáll, és észrevehetem, valamint megfőzi annyira a fehérjéket, hogy nem fognak habozni a vízen. A bőrök kiállták a forraláspróbát, kimostam hát a fazekat, leöblítettem a dolgokat és 5 liter hideg vízbe beletettem az összes izesítőanyagot.
 |
 |
 |
 |
Elmerült benne a lemosott kocsonyahús is, amit lassan felforraltam. Egy kicsit azért még habzott, de a zsírleszedő szűrőkanalam azzal is elbánt. Aztán keveseltem a borsot, tettem még 20 szemet az indiai borsomból: kiváncsi vagyok eltér-e az íze a normál hazaitól. Egész pici lángon mocorgott ezután. Négy óra múltán kóstoltam ismét, és még ment bele só (sok). Nincs szomorúbb dolog egy sótlan kocsonyánál. Azért menet közben (Váncsától tanulva) időnkét beledobtam egy-egy girizd fokhagymát. Aztán elmentem aludni - ellesz ez magában is.
 |
 |
 |
 |
Hajnalban valamikor felébredtem, és elzártam a lángot alatta. Reggel már langyos volt annyira, hogy kézzel ki tudtam csontozni a körmöket (ilyenkor persze leszopogatom a csontokat). Elosztottam a csánkból a húst 2 tál között (feleségem csak levet és pici húst és sárgarépát kér az ő táljaiba).
 |
 |
 |
Így azután lett 3 tál nekem a három körömmel, két húsos-leves tál a feleségemnek. Ezeket lével csak annyira töltöttem, hogy leragasszák darabokat a doboz aljára. Mentek is a teraszra a hidegbe rács alá (el ne lopja már valami macska nekem). Fél óra múlva megszilárdult mind, elkezdhettem feltölteni a maradék lével, így nem úszik fel a hús, hogy megszáradna a levegőn, ahol kilóg. Feleségem jól járt, neki lett még egy tiszta lé adag is :)
 |
 |
 |
 |
Csak addig vártunk, míg megköt az újabb lé is, és máris belefogtunk. Még állhatott volna a hidegben, túl puha volt, de azért megettem így is.
Aztán másnapra már becsületes állapotba került. A dobozból kiborítva sem nyomódott össze.
 |
 |
Én citrommal és őrölt borssal szeretem:
A sózás remekül sikerült. Az a tapasztalatom, hogy akkor lesz jó hidegen, ha melegen már nagyon túlsózottnak érzem. Az indiai borsomat meg érdemes volt a kocsonyába beletenni, enyhe borsos csípést adott a lének, amit nagyon szeretek.
Három napig tartott a 6 doboz kocsonya - minden napra 1-1 kettőnknek. Most, hogy lektorálom, már megettük az év második kocsonyáját is, ami pont ilyen szép volt, és a szomszédok is lelkesen ették egy kis bor mellett ecetes lilahagymával (azért abban több hús volt).
