Vajas galuskát kellene írnom, de ezek nokedliszaggatón készültek, ezért sokkal kisebbek, mint a kézi szaggatású galuska.

A napokban a kicsilyánynak fõztem Waka féle hústekercset csirkemellbõl, amihez nem volt elég a hús idehaza, ezért kértem a feleségemet, hogy hozzon egy csirkemellfilét. Erre beállított két teljes csirkével meg 65 deka csirkelábbal.

Azzal az indoklással, hogy az egyik csirkét fagyasszam le, a másikból a mell kivételével meg fõzzek egy jó tartalmas húslevest az ebédhez. Namost nekem volt már egy teljes marinált csirkém befagyasztva, így az új fagyasztanivalót számûztem az õ mélyhûtõjébe - nálam már nem fér el. A másikról meg leszedtem a mellét a göngyölt húshoz és a farhátból, mellcsontból és a csirkelábakból nagyon finom levest fõztem.

A két combját és a szárnyait pedig csirkepaprikásnak tettem félre, amihez már csak a galuska kellett:

• 40 dkg rétesliszt
• 3 tojás
• 10 dkg vaj
• só

A vajból 7 dekát felolvasztottam, a tojásokat elkevertem vele habosra. Hozzáadtam a lisztet, amivel pihentettem 20 percet, majd a nokedliszaggatón átküldve kifõztem sós vízben.

A leszûrt tésztára ment a maradék vaj, hogy mégse ragadjon össze, míg megfõzöm a paprikást.

A tálat a fõzõvizes fazékra helyeztem, úgy tovább marad meleg.

Elõszedtem a paprikás hozzávalóit is

• 55 dkg csirkecombok és szárnyak
• 25 dkg kacsazúza (mert kevésnek itéltem a csirkét)
• 3 fej vereshagyma
• 1 girizd fokhagyma
• 2 pupos tk pirospaprika
• 2 fakanálnyi kacsazsír
• 1 l zöldségalaplé (hamár csirkealaplevem nem volt, rákot meg nem használhattam)
• 1 csilipaprika
• 1 dl száraz vörösbor
• 1,5 dl tejfel
• 1 ek liszt a habaráshoz
• 1 kk majoranna
• só

Persze szokás szerint lemaradt egy és más a képrõl, de attól még belekerültek az ételbe. A hagymákat felkockáztam és egy fakanál zsírban feltettem a kis tottyos lábasban dinsztelni/pirítani (az elejében nagylángon pirítottam, majd apróra vettem a lángot és tovább pároltam). Hozzáadtam a fokhagymát is.

A másik fakanál zsírt egy serpenyõben hevítettem fel, amibe elõször a kacsazuzákat tettem pirulni. Közben kis majorannát és sót szórtam a csirkealkatrészekre. Megforgattam a zuzát, és a másik oldalt is lepirítottam.

A hagymához kevertem a pirospaprikát, majd beletettem a sürített zöldségalaplevemet. Közben a zuzákat felcseréltem a csirkedarabokra, és mindkét oldalán alaposan lepirítottam.

A serpenyõbe öntöttem a kis vörösbort, hogy feloldja a lesült finomságokat. Az alaplé közben elolvadt, vízzel felöntöttem, mert a paprikást sok szafttal szeretjük. A serpenyõbõl a bort is beleöntöttem a paprikás szaftba. Jól összeforraltam a leveket.

Ebbe a finom szaftba belesûlyesztettem a kacsazuzát és a csirkecombokat, szárnyakat.

Amíg a csirke fõtt (ez sok idõ, mert a kacsazuzának kell vagy másfél óra), elõkészítettem a habarást is a paprikáshoz. A tejfelt kikevertem a liszttel, majd kb egy deci vizet adtam még hozzá, hogy folyékony legyen. Ekkor eszembe jutott, hogy egy csilipaprika nem ártana a paprikásba, azt is megfeleztem és a lábosba tettem.

Amikor már megfõtt a hús, ezt a habarást felmelegítettem merõkanalanként adagolt szafttal, majd visszaöntöttem az egészet a lábasba. Felforraltam rendesen, hogy a liszt besürítse a levet.

Hívtam is a feleségemet, hogy jöhet vacsorázni.

Nagyon szép lett a nokedli, és csuda finom a szafttal! Gyönyörûen bevonta paprikás a húst és a tésztát is.

Kifejezetten jó gondolat volt lepirítani a csirkét a fõzés elõtt - sokkal ízesebb lett!