Feleségem nem eszik gombát, de néha hoz nekem, ha szépet lát. Most is beleütközött egy kis doboz apró csiperkébe, amit haza is hozott.
Nézegettem a netet, hogy milyen leves legyen belőle, mert az már biztos volt, hogy ebből levest főzök. Változatos a felhozatal, de legalább ötleteket gyűjtöttem. A legtöbb esetben tejfeles habarás vagy sima rántás került bele - ezeket most nem preferáltam, így született ez a mostani recept.
Szokás szerint begyűjtöttem a hozzávalókat.
- 25 dkg kisméretű csiperke
- 5 dkg szárított fafülgomba
- 1 szál sárgarépa
- 1 kis lilahagyma
- 1 girizd fokhagyma
- 1 csapott evőkanál liszt
- 1 ek olivaolaj
- 1 kis csomó petrezselyemlevél
- 1 ek saját biovegeta (szárított zöldségek)
- 3 szem szegfüszeg
- 4 szem feketebors
- 1/8 mokkáskanál (mk) köménymag
- 1 mk tárkony
- 1 mk lestyán
- 1 mk pirospaprika
- sok tekerés őrölt bors
- só izlés szerint
- A galuskához:
- 1 tojás
- 2 ek liszt
- 2 ek búzadara
- 1 csipet só
- 4 tekerés bors
Ahogy az lenni szokott az új recepteknél, egy-két dolog lemarad a képről. Ezek menet közben kerülnek az ételbe, mint most a fafülgomba és a gríz.
A lilahagymát kis kockákra vágtam, a sárgarépát pedig félkarikákra. A forró olajban dinszteltem először a hagymát, majd ment utána a sárgarépa is.
A gombát negyedeltem, sóztam és borsoztam és a lábasba tettem, amikor a sárgarépa már kicsit megpuhult. Jól elkevertem, hogy picit lepiruljon, majd stauboltam kis liszttel - csak, hogy legyen teste is a lének.
Közben kikevertem a tésztát. Sóztam és borsoztam a tojást, egy kanálnyi vízzel higítottam, majd tettem hozzá grízt is, mert imádom a grízes galuskákat. Eldolgoztam és hagytam, hogy a gríz megszívja magát.
A gombákhoz kevertem a pici paprikát, hogy színt is adjak a levesnek, amikor megláttam a fafülgombás zacskót. Összetörtem kisebb darabokra és ezt is gyorsan beledobtam az edénybe. Felöntöttem egy liternyi forró vízzel, és lassú tűzön addig főztem, míg a fafülgomba is rehidratálódott. Felaprítottam a petrezselymet is, de az még várhat, mert nem akarom elfőzni.
Amikor a gombák megpuhultak, adtam még vagy fél liter vizet a lábasba és elkezdtem beleszaggatni a galuskát késsel a régi nyeles kisdeszkáról. Kicsit nagyra sikeredtek, dehát legalább húsz éve nem szaggattam így tésztát :). A galuskák megfőttek, hozzáadtam hát a petrezselyemlevelet is, és kész a leves.
Persze a tészta kicsit soknak bizonyult, ezért külön kisfazékba szaggattam a másik felét, amit azonnal meg is ettem ...
Tálaltam is izibe
Nem sokáig tartott a tányérnyi levest megenni, és az extra galuskával együtt jól is laktam vele.
A szokatlan fűszerek ilyen kis mennyiségben csodát műveltek! Egyenként senki nem tudná megmondani, hogy benne vannak, de az általános ízhatást remekül kiegyensúlyozta.