Nem annyira rossz ez, kész kalória bomba. Ha az ember utazik, nem folal sok helyet, nm szemete, és egy-egy kocka elrendezi az éhségét. Csak egy kanna víz kell utána.

A gyerekek imádják csinálni, bevezetés a konyha rejtelmeibe. Évtizedek mulva jönnekm majd rá, hogy jól átverték őket, komoly meló ez, nem gyerekjáték.

@látjátok feleim szümtükkel: Tényleg sok vizet kíván utána az ember!

@kobold63: Miazhogy! Az egyik keverős képen látszik, hogy a kisunoka nem is tud egyedül megbirkózni vele, kell az anyuka segítsége is :))

Megmondom őszintén, simán odaadnám az egész tepsit egy karika házikolbászért! :) Ízlések és pofonok, ugye... :)

@Topy: Azt hiszem, én se dicsértem halálra ...

@Andrass9: hát nem! :)
Ez szvsz olyan gyerekcsemege, amit előbb-utóbb kinő az ember! :)

@Topy: Szerintem Waka most is enné :)))

@Andrass9: :)
Vanak kivételek, anyai nagyapám volt rettenetesen édesszájú! Bármi jöhetett neki, ami édes volt, a kávét is úgy itta, hogy mindig azt mondtam rá: kevés kávéval issza cukrot! :D
Ehhez képest egy deka felesleg nem volt rajta :O, pedig talán csak a pörköltet nem ette cukorral :)

@Andrass9: Pontosan. Ki is próbálom. Egy csokoládéval készült változatot már kóstoltam, az isteni volt. Azt hiszem, az Ildiben vettem.

@Waka: Azt hittem, csak az USA-ban bűnöznek ilyenekkel.
A csokisat is el tudom képzelni :)

A lényege -szerintem-, hogy az unoka kezemunkája.:)))
Annak idején, amikor a fiam kicsi volt, anyukáméknak "sütött" midenféle vendégvárót, amíg moziban voltak. Mondjuk a mi közös művünket nem lehetett megenni, nem valódiak voltak, de anyuék akkor is örültek neki.

Elmesélnék egy pár napja történt eseményt: barátnőm dédunokája (5 éves cserfes kislány) segített a karácsonyi sütemények készítésében. Keverte-kavarta a különböző linzereket, nyalogatta a tálat-fakanalat. Egyszer csak nagy komolyan azt mondta a mamájának: Anya, az egész életem egy nagy nyalás!!!
Az egész család ezen nevet azóta.:)))

@jegeskaveee.: Ez aranyos :)
Az én unokáim is sütnek-főznek, de mindig hozzáteszik, hogy "tegyünk úgy, mintha" (pretend) :)

@jegeskaveee.: @Andrass9: Legkedvesebb gyerekkori emlékeim közé tartozik a dédivel való sütés-főzés. Ha édes vagy sós süteménytésztát gyúrt, én is kaptam egy darabot, majd az általam "megformázott" sütiket is kisütötte, és mivel legtöbbször emberi fogyasztásra alkalmatlanok voltak, ünnepélyesen elsétáltunk két házzal odébb Buksihoz (nagy fekete labrador típusú kutyi volt...), aki kitörő örömmel befalta a művemet, én pedig nagyon-nagyon elégedett voltam magammal. Régen volt, de aaaannyira emlékszem rá, a linzertésztából rendszeresen csont formájú valamit gyúrtam, hogy Buksi örüljön. :-)

@MadMary: Nekem elég korán meg kellett tanulni sütni, mert anyám nem tudott, apám viszont nagyon szerette az édeset. Szerencsére mindkét nagymamám jól sütött: meg is tanítottak sokmindenre.
Nem véletlenül mondom, hogy nekem a kelttészta a kezemben van :)
A labradorok meg mindig ennének és minden ételnek örülnek (eddig 3 labradorunk volt az elmúlt 31 évben, és más se). Élmény őket etetni!

@Andrass9: Állatetetés vagy szadizás. Anyu, ha képviselő fánkot sütött, az minimum negyven darab öklömnyi fánk volt. Az állatoknak nem tesz jót az édesség. Az öcsém elkezdte etetni az egyik macskát, a hatodik darab után már komolyan kértem, hogy hagyja abba, mert ebbe belepusztul a macska. A macska életben maradt, az öcsém letett neki másnap reggel még egy darabot, megette, a macska önpusztító volt. Az öcsém kutyája utálta az édeset. Kapott egy mákos szeletet. Vitte, vitte hátra az udvarban, visszanézett, hogy nézzük e még, vagy már eláshatja-e. Egyszer próbáltuk ki (szadi), nem hagytuk megszabadulni a mákos kalácstól. Azt a pofát kellett volna látni, ahogy elnyámmogta. Rossz gyerekek voltunk.

@Andrass9: @élhetetlen: A szüleim korábban mindketten tartottak kutyát, és újból lett nálunk kutyi, mikor nagyobbacska lettem... alapszabály volt nálunk, hogy a kutya akkor egészséges, ha érezni a bordáit a szőre alatt, tehát kapjon rendesen enni, de ne legyen elhizlalva. Emlékeim szerint Buksi se volt túltáplálva, az én pár ropi nagyságú, kőkemény "linzer" csontom szerencsére nem eredményezett nála túlsúlyt... Egyébként való igaz, hogy a kutyának-macskának nem tesz jót az édesség, különösen a csokoládé életveszélyes, szó szerint.

@Andrass9: Apukám családjában pont ez volt a szójárás: "kezében van a kelttészta", ha valaki jól tudott ilyesmit dagasztani-sütni. :-)

@élhetetlen: @MadMary: A kutya nálunk is szigorú diétán élt: napjában egyszer kapott enni (általában reggel) egy nagy tál meleg főtt kaját (farhát, láb, zöldségek összefőzve hosszú lével). Csontot kaphatott napközben is, édességet soha. Azért egy darab száraz kenyeret mindig kikunyerált :)
Nem is volt túlsúlyos, ami azért labradornál kínzás, mert azok nem tudnak soha jóllakni - mindig éhesek, de a kövérség sokkal rosszabb számukra. Karácsonyra egy teljes sültcsirke jutott (mínusz egy comb - az a macskáé volt) csodálkozott is mindig :)))

@Andrass9: És amikor leesett neki egy kis ezmegaz, az a nasi volt?
A csodálkozás az a sültcsirkének szólt, vagy annak, hogy miért van mindig csak egy lába a pipinek?:)))

@jegeskaveee.: Elsősorban a sültcsirke volt! Valahogy ez nem volt normális (mi sem ...)

@Andrass9: @MadMary: Természetesen mi sem képviselőfánkon tartottuk a macskákat, ez egy eset volt. Kunyizott, hát kapott, de nem gondoltuk, hogy képes ennyit benyomni. A kutyaetetés. Falu, (40 éve), nem főztünk külön a kutyának, azt ette, ami a vacsorából maradt. Voltak néha hosszú napok, hideget ettünk, de azért házikolbász nem kap a kutya. Ilyenkor jött a rántott leves (tojásleves), beleaprított kenyérrel. Már nem éltem otthon, és péntek este arra értem haza, hogy anyu kenyérszeleteket vág kockára, keni meg zsírral, és ragasztja őket össze kettesével. (Nem volt már energiája főzni, mosogatni). Mit csinálsz? Vacsorát ennek a vén hülyének (akkor már 17 éves volt), ha kiviszem a zsíroskenyeret, csak lenyalja róla a zsírt, így a szagáért megeszi a kenyeret is. Ugyanez a kutya pár évvel azelőtt majdnem éhen halt. A baromfi udvarban volt a kutyaól, enni is ott kapott. Nagyanyámtól kaptunk egy bárányt, majd húsvétra levágjuk, addig azt is kicsapták a baromfi udvarba. Anyám azt látta, hogy fogy a kutya, napról napra soványabb. Egy hét után ott tartott, hogy ki kell hívni az állatorvost, mert baj van. De időben lebukott a tettes, egy pörköltös vacsora után a szája körül centis sávban pörköltszaftos volt a fehér pofikája. Elfelejtette, hogy ő növényevő, megette a kutya vacsoráját (is). Az meg hagyta, mert az udvarhoz tartozó állatokat nem bántjuk. Bocs, egy kicsit elszaladt velem az emlékezet ló.

@Andrass9: Bocs, még egy kör. “Valahogy ez nem volt normális (mi sem ...)” Nem sok rántott húst sütöttem életemben, mert a panírozás, sütés, egy-két szelettel nem gazdaságos, babrás. Anyunál ez nem volt szempont, mert egész életében sütött, főzött. Mikor apu meghalt, mi kirepültünk, ott maradt a kutyáival, macskáival. Hétvégi telefon, mondja, hogy rántott húst sütött, és a kutyáknak is kivitt egy-egy szeletet, legyen nekik is vasárnapjuk. Én meg nyeltem nagyokat a vonal másik végén. Félre ne értsd, nem voltam elhanyagolt gyerek, ha hazamentem, először hetente, aztán két hetente, aztán havonta, akkor kaptam ellátmányt, és a fagyóból elővett rántott csirke is jó, ha sercegésig melegítik, és újra ropogós lesz a panír, de azt frissen sült rántott szeletet megettem volna a kutyák helyett. Sajnos, anyu is meghalt 16 éve.

@élhetetlen:
Nem gazdaságos? Legrosszabb esetben kidobod a tojás felét, nem mész tönkre tőle. Munka, az igen, kb. 5 perc.

@élhetetlen: Istenem, ezek a történetek... nagyon szeretem olvasni az ilyesmit, mulattam a bűnöző növényevőn meg a vasárnapozó kutyákon, sötét-borult a reggel, jól jött a nevetés. :-)

@élhetetlen: Köszönöm, hogy megosztottad a történetet! Nagyon jól esett egy kis vidámság.

@élhetetlen: Ha gyorsan akarok sokat, rántok egy kis csirkét:)ma is az volt, filézett csirkecombból, szerintem nem macerás.( ismerősöm bepaníroz sok szeletet, flóliával egyesével elválasztva fagyasztja, így tényleg csak ki kell sütni. Nekem annyi a bajom, hogy egy adag olajban /zsírban csak egyszer sütök, így elég sok zsiradék megy a szelektívbe.

Írjatok még ilyen jó történeteket!!!

Nálunk Rigó (feltúnően hosszú orrú kiskutya volt) ette meg a karácsonyfáról a szaloncukrot, ügyesen kihámozta, és eszegette, beosztva. / tavaszig, nagypéntekig megvolt a karácsonyfa a teraszon, ahova be tudott menni,onnan csemegézte azt a régi, szappanszerű konzum szaloncukrot, mi gyerekek max. a kakaóst ettük meg, a többi Rigóé volt. Hálistennek soha nem volt baja tőle, pedig elméletileg ártalmas)

De a pörköltevő bárány mindent visz:DDDD

@Kumari aki Nilüfer: Nekem meg annyi a bajom, hogy egy éve már úgy élek, hogy segítséggel megyek el orvoshoz is, (valaki vigye a táskámat és a botomat, én meg két kézzel a korlátba kapaszkodva letolatok). Ez van, a hetedikig jön fel a lift, a nyolcadikon lakom. Mikor megvettem a lakást, ez nem volt gond, most meg semmi kedvem elköltözni, még bízom benne, hogy megszerelnek. A szemetet a befutó ismerősök szokták levinni. “egy adag olajban /zsírban csak egyszer sütök, így elég sok zsiradék megy a szelektívbe.”. Itt kezdődnek a bajok, a házban papír, műanyag, és normál szemetes van. Azzal már nem kínzom az ismerősöket, hogy vigyék el valahova a használt olajamat is, és akkor jön, hogy inkább olaj nélkül a tepsiben sütött fasírozott. A bundáskenyérnél is az van, hogy ha maradt olaj a serpenyőben, akkor megpirítok egy szelet kenyeret, ráolvasztok egy szelet sajtot, megeszem, és csak mosogatni kell a serpenyőt. A mélyhűtőm bukta. Egy 120 literes volt, megpusztult, amit vettem helyette kívülről ugyanakkora, de belül 15 literrel kisebb, de energia takarékos. Mivel túlérésre játszom, azzal van tele, amihez télen nem, vagy csak drágán jutok hozzá. Nyolc doboz füge, négy kiló spárga, stb.
Na, akkor még egy sztori, csak neked. Gyönyörű, szürke cirmos, kék szemű kiskandúr, (falusi keverék). Cicamama behozott a lakókonyhába egy félig már megnyuvasztott egeret, letette a fiacskája elé. A kis hős meg is fogta, aztán berezelt, és szájában az ellenséggel háromszor körbetolatta a konyhát. Már akkor röhögtünk. Végül az egér elpusztult, cicamama kivitte a hullát, a fiacskája megtanul vadászni. És jött a “lépcsőházi effektus”. Utólag nagyon tudta a kicsi, hogy mit kellett volna csinálnia. Anyu ledobott egy dinnyekockát, a kicsi, bajuszán még az egérszaggal, elhátrált, és két méterről rávetette magát a dinnyefalatra. Levadászta. Szétestünk a röhögéstől.

@élhetetlen: Most elszégyelltem magam, osztottam az észt, miközben fogalmam sem volt, hogy nem azért macerás a rántott hús, mert ..csak, hanem megvan a magad jó oka.:( ne haragudj.
Sajnálom , hogy nehezen mozogsz..én is belekóstoltam, igen hosszú ideje fájt már a keresztcsontomnál valami, mígnem szeptember körül 250 métert sem bírtam elmenni, azt hittem, szétszakad az izom( mintha kővé vált volna gerincem mellett, egyszerűen nem mertem elindulni sehova gyalog. Röntgen szerint kis kopás..de baromira fájt, Most vagyok túl 15 alkalmas gyógyfürdő terápián, és azt ugyan nem merem mondani, hogy teljesen rendben van, de több órán át tartó bevásárlás, adventi vásározás is megvolt, és úgy föztem ma is, hogy nem kellett tíz percenként tíz percet ülnöm, mert nem jött elő a durva fájás. Szóval értelek.És szereljenek meg mihamarabb, jobbulást!!!
(kis bónusz, közben kiderült, hogy elég durva hasfali sérvem is van, én váltig azt hittem, az maga a hasizom.:DDD..a kardiológus igencsak gratulált, milyen okos vagyok,de szerencsére eddig nem fájt, és tényleg azt hittem, az izom domborodik elő, amikor erőltetem. Most el vagyok tiltva minden másfél kilónál nehezebb dolog cipelésétől....na de ez mellékszál, az ember ne menjen kardiológushoz, mert kiszúrja a sérvét:DDD :)
Na de hatvan fölött csak az egészséges az emberben, amit még nem vizsgáltak ki.

@élhetetlen: :) ezeket a cicás dolgokat ismerem, mikor csúcsra jártunk, hat darab macskánk volt, mind egyéniség:)

@Kumari aki Nilüfer: Bocs, nem akartalak zavarba hozni, ez csak helyzetismertetés volt. A gyógyfürdő alapban nem segített volna, mert egy csigolya roppant össze, ezt megműtötték májusban, egy darabig szépen javulgatott, aztán hat hete kezdett újra nagyon fájni. Az más, hogy csak hétfőn nézik meg, hogy elromlott-e valami, alatta, felette, de még a már kezelt betegnek is hat hetet kell várni egy kontrollra. Ez csak egy állapot, volt már jobb is, lesz még rosszabb is, hahaha… Tavaly lemondtam a karácsonyt, az idén félig bevállaltam. Nem sütök 400 festett mézest, mert nem megy, (a barátnőm már két unokás nagymama, most próbálkozik először, mert harminc éve kapta a mézeseket), de a sajtkrémmel tölt falatnyi pogácsákkal úgy jártam, hogy az egyik ismerős azt mondta, megsütik a pogikat, ha készre gyártom őket. Hát ezt a szégyent nem. Begyógyszerezek, és vagy sikerül, vagy nem. A sérvet meg varrasd össze, minél előbb, mert, ha kizáródik a bél, az kész, ez nem a fájdalomról szól, nem érdemes kockáztatni.

@Kumari aki Nilüfer: Az utolsó mondatoddal tökéletesen egyetértek.:)
A sérvet műteni kell, nekem 3 éve volt a műtét, a hasfali nem, a másik fájt. Nem szabad vacakolni vele, komolyan kell venni.
Kardiológus kiszúrja? Nem labda az, ami pattog!:)))

@jegeskaveee.: Volt egy picike köldöksérvem néhány éve, azt azonnal műtötték, odacsípta a ..hmm..csepleszt?? de az sajgott,meg tartós kis dudor volt.Utálom az altatást, (sajnos, volt pár műtétem)Nyárig kibírja, majd a szabadság alatt:)

A kardiológus meg bármit kiszúr, és ő pattog, nem a labda:DDDD