Bódi Margótól tudjuk, hogy milyen a mocskos tészta. Széles metélt szilvalekvárral összeforgatva. Végül is, nem egy nagy huppanás. Aztán megjelentek a különféle klónok, az egyik kockatésztát főz, a másik dióval szórja meg, és megsüti.
Valami hasonlót akartam én is főzni, csak éppen a tavalyi szilvalekvár elfogyott, idén meg nem termett. A dióval sem volt szerencsém, mind egy szemig megfeketedett, hála az átokverte dióburokfúró legyeknek. Ellenben volt tavalyelőtti baracklekvár, és némi mák, ami a legutóbbi süteményből kimaradt. Már csak valami frappáns nevet kellett kiötleni, ami tükrözi az ihlető étel szellemiségét, de mégsem gondolja senki, hogy az lenne. Így lett a maszatos tészta.

Hozzávalók:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 5 db M-es tojás
- 2 dkg só
- 3/4 üveg (720 ml) baracklekvár
- 15-20 dkg cukrozott darált mák
- 3 dkg sertészsír vagy vaj
- 2 evőkanál zsemlemorzsa

Egy esős hétvégi napon, mikor nemigen tudtam mást csinálni, elkészítettem a tésztát. A lisztből a sóval és a tojásokkal rugalmas tésztát gyúrtam. Gondolkodtam rajta, hogy kevésbé sósra csinálom, de aztán úgy véltem, a sós tészta kellemes kontrasztot alkot majd az édes lekvárral és a mákkal.

A kis tésztanyújtó gépemmel széles metéltet készítettem, aztán kiterítve megszárítottam.

Lobogó sós vízben kifőztem.

Míg a tészta főtt, egy tepsit bekentem zsírral és megszórtam zsemlemorzsával.

Adagonként kiszedtem egy lábosba, kanalaztam rá a lekvárból, és alaposan összekevertem.

A tepsibe simítottam és a tetejét megszórtam a cukrozott mákkal.

Hármas fokozaton 40 percig sütöttem.

Nem volt rossz. A teteje kicsit jobban megpirulhatott volna, hogy a cukor elolvadjon, de a sütőm erre továbbra sem képes. Annak ellenére, hogy a tésztán alig látszik a baracklekvár, az ízét jól lehetett érezni, és egyáltalán nem lett túl édes. (Legalábbis, nekem nem.)