Vendégposzt PiperPerabo tollából.
Van annak már vagy hat éve, hogy elhatároztam, szárított paradicsomot fogok készíteni. Gondoltam, nem lehet egy komoly kihívás. Kiteszem a napra és a többit intézi a természet.
Intézte is. Csak éppen nem a kívánt vagy elvárt eredménnyel. Akkoriban még többféle paradicsomot termeltem, hiszen a kínálat végtelennek tünt. Müködött is a kiskert, de egyféléből egyszerre nem tudtam 3-4 kilogrammnyit szüretelni. Tehát többféléből kezdtem a műveletet. Félbe vágva, lágy részek eltávolítva és irány a napsütés. Néhány nap alatt szinte csörgősre száradtak.
Akkoriban még rendszeresen hozzájutottam évente 1-2 liter, igen jó minőségű, kistermelői oliva olajhoz. Persze megnéztem néhány témába vágó videót, de már az elején láttam, értem én ezt. Kis só, fűszerek és rá az olivaolaj. Figyelni, hogy levegő ne maradjon közte és ennyi. Decemberben aztán jöhet a tesztelés.
Nos, nem lett jó.
Vajas kenyérre pakolva szerettem volna érezni a nyár ízeit télen, de nem éreztem. A száradt paradicsom nem veszítette el szívós állagát. Az olaj nem puhította fel. Élvezhetetlen lett. Arra gondoltam, az egyfajtaság hiánya miatt lett ilyen. Főzőtt ételekbe azért el lehetett használni, de ugye nem ez volt a cél.
A következő években több változattal is próbálkoztam. Hol koktélparadicsomokból, hol vastag szeletekre vágott nagyméretűekből, hol sárga datolyákból, de továbbra sem elégített ki a végeredmény.
Tavaly aztán elhatároztam, alaposabban utánanézek. Az olasz oldalakra voksoltam. Egy csokiszív (cuoredicioccolato) nevű csatornán megtaláltam a nekem tetsző módszert. Ez tartalmazott egy lépést, amit én nem csináltam és eszembe sem jutott volna sohasem. De ne szaladjunk előre.
El is készítettem és nagyon jól sikerült. Akkor még nem volt saját termesztésű paradicsomból annyi, hogy 3-4 kilót leszedjek egy fajtából, de már augusztus elején akciós volt a LIDL-ben a fürtös. Vettem háromat, ami 3 kilónál valamennyivel több lett. Hat nap száritás után elkészült és igen jó lett. Úgy tapasztaltam, hogy itt Szegeden a legjobb eséllyel a 20-át megelőző augusztusi napok a legmegfelelőbbek az aszalásra. Ekkorra már van elég paradicsom és az igazán meleg napokat nem zavarja eső.
Idén arra gondoltam, dokumentálom a nem túl bonyolult eljárást, talán másnak is -aki eddig csak kacérkodott a gondolattal- megjön hozzá a kedve.
Kézen-közön hozzájutottam megfelelőnek látszó olasz magokhoz. Ez az Industriale Roma nevet viseli, de természeten számtalan más, ilyen típusú (Lucullus, San Marzano...) paradicsom megfelel a célnak. Sőt! A legnagyobbakból és a legkisebbekből is el lehet készíteni egy kis odafigyeléssel.
Az Industriale Roma augusztus 10-e tájára szépen berakódott az érett paradicsomokkal. Leszedtem mindet. 3,3 kg lett. Félbe vágva és enyhén megsózva éppen ráfért háom és fél grilltálcára.
A pincelejárat teteje a legjobb helyem az aszalásra. Öt napig nem is mozgattam a tálcákat, legfeljebb 1-1 darabot néztem meg közelebbről. Napról napra látványosan gyorsult a folyadékvesztés.
0. nap, 1 nap, 2 nap.
Ráadásul a 4. és 5. nap 37 fokos meleget hozott. Így aztán a hat nap helyett elég lett az öt és két tálcán is kényelmesen elfért a társaság. 29 dkg maradt a 3,3 kg-ból!
3 nap, 4 nap, 5 nap.
És most került sor az eddig általam nem ismert lépésre.
Ecetes vizet (1,5 l víz, 0,5 deci 20%-os ecet) forraltam. Beletettem a összes százaz paradicsomot. Öt percig csendesen -amúgy húsleves módjára- forraltam.
Leszűrtem, leöblítettem és egy konyharuhára sorakoztattam az érezhetően jó állagú paradicsomokat. Egy másik konyharuhával le is takartam. a cél a külső nedvesség eltávolítása.
Egy fél órányi pihentetés után még a napra is kitettem a társaságot egy újabb fél órára. Tapintásra száraznak bizonyultak és immár 35 dekára hízott a csapat.
Jöhetett az utolsó lépés. Két 3 decis csatos üveget készítettem elő. Kell még hozzá fokhagyma szeletek, oregánó, 1-1 babérlevél és olaj.
No igen az olaj. Az olasz olivaolaj forrásom kiszáradt. Már az elmúlt évban is csak az egyik üveghez volt elegendő. Boltit nem akaródzott venni, mert egy idejáró olasz vadász szerint jó érzésű ember nem vesz ipari olivaolajat. Extra szűzet meg pláne. Nekik is megvan az őröltpaprika szindrómájuk.
Repceolajat használtam. Nekem bevált, így az idén is ezt használtam. A két üvegbe kényelmesen belefért az összes paradicsom a bőven mért fokhagymával és a többi ízesítővel együtt.
Olajjal felönteni, néhány nap múlva utántölteni és mehetnek a spájz egy sötétebb zugába pihenni. Felbontás karácsony táján.
Ajánlom minden gondolati kacérkodónak, próbálja meg. Valójában több munka volt a fotózás és az írás, mint amennyit a napon szárított paradicsom elkészítése igényelt.