Középsúlyos házibulik és csapatépítés címén szervezett céges tivornyák közkedvelt eledele. Mivel az esetek jó részében a falon végzi - akár a borsó -, tehát a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, gondosan kerülni kell az autentikus hozzávalók és módszerek használatát. Nem vacakolunk 00-ás liszttel, kovászolással pláne nem. A sugo-hoz nem napon szárított paradicsomot keverünk konzerv hámozott paradicsommal, a frissen szedett bazsalikomot is nyugodtan elfeledhetjük. Feltétnek sem feltétlenül pármai sonkát használunk, a sajt meg aztán végképp nem bivalytejből készült mozarella vagy Pecorino Romano.
A tésztához sima liszt, cukorral felturbózott élesztő, só és napraforgó étolaj kell, no meg némi víz. A mártáshoz egy kis házi paradicsomlé, hagyma, fokhagyma és temérdek szárított fűszer kell. Ha esetleg akad otthon egy kis doboz paradicsompüré, az már extra hozzávaló. A mártást alaposan meg kell sózni és bőven cukrozni. A pálinkától eltompult ínynek kell a harsány ízesítés, ilyenkor már nem vevők a szokatlan zamatokra. A tetejére bőven megteszi valami saját márkás szalámi vagy bacon, a sajt pedig nyugodtan lehet 1500-1600 forintos lakossági trappista.

Megsütjük, bezsebeljük az elismerést, és reménykedünk hogy a kedves vendég már hazafelé, az utcán dobja ki a rókabőrt.

Hozzávalók 6 főre*:
A tésztához:
- 60 dkg búzafinomliszt
- 0,5 dl étolaj
- 3 dkg élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 2 teáskanál só
- kb. 2 dl víz

A szószhoz:
- 0,5 l paradicsomlé
- 1 kis doboz paradicsompüré (opcionális)
- 1 fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- szárított bazsalikom
- szárított oregánó
- szárított kakukkfű
- cukor
- só
- étolaj

* A szóban forgó 6 személy kis étkű és nemrég ebédelt.

Először a tésztát dobtam össze. Az élesztőt langyos, cukros vízben felfuttattam. Hozzáadtam a megsózott liszthez, utána löttyintettem az olajat, és lágy tésztát gyúrtam belőle.

Meleg vízzel teleengedtem a mosogatót, beleállítottam a tálat, lefedtem egy fedővel. Egy óra alatt prímán megkelt.

Míg az élesztő dolgozott, elkészítettem a szószt. Az apróra vágott vöröshagymát olajon megpirítottam.

A fokhagymát is összevágtam, mellé kiadagoltam a fűszereket is. A kakukkfű saját szedés volt, a többi bolti. A főzés során aztán még előkerült egy üveg kétéves saját bazsalikom. Kicsit már megfáradt az aromája, de még így is intenzívebb volt, mint a bolti.

A megpirult hagymához adtam a fűszereket és a fokhagymát. Ilyenkor lenne jó a paradicsompüré, azt is le lehet pirítani egy kicsit, intenzívebb ízt ad a mártásnak.

Felöntöttem a paradicsomlével, hozzáadtam a cukrot, megsóztam és kicsit beforraltam. A végén - mivel keveselltem a mennyiséget - egy jó nyomás kecsappal adtam meg neki a kegyelemdöfést.

A tésztát kétfelé osztottam, és kinyújtottam, amennyire csak a deszka engedte.

Megkentem az időközben kihűlt szósszal, és jó takarékosan megszórtam a baconnel.

Ráreszeltem a sajtot, ezt is csak szépen, óvatosan, nem hizlalda ez, vagy mi.

Feltekertem a tésztát, olyan 3 centi széles csíkokat vágtam belőle, és a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Ilyenkor fontos az oldalára állítani a tekercseket. A kelés és a sülés során összevissza dülöngél majd, ettől lesz rusztikus.

Begyújtottam a sütőt, és tűzhely tetején még kelesztettem fél órát a tésztát.

Hármas fokozaton nagyjából 20-25 perc alatt megsütöttem.

Nem csak jól mutatott, de egészen finom is lett.

Ahogy kisült, azonmód forrón felfalták mind egy szemig, sütötte a szájukat, de nem tudtak ellenállni neki. Aztán megindultak az éjszakába, mert még nem volt teljesen teli a buksijuk, okvetlen rá kellett tölteni, meg a táncolhatnék is ekkorra hatalmasodott el rajtuk.