Régen volt már a blogon, de eleddig ez izlett a legjobban a sok közül, amit ettem. Kedvenc Táncos Társamnak készítettem, aki nagyon szereti, de már nem jut hozzá.
Biztos, ami biztos, sokat főztem a krumplipaprikás részéből (én azzal készítem), majd lefagyasztattam vele 4 adagra valót: legalább tud készíteni, ha ezt kíván enni. Egy tésztát csak meg tud főzni ...
Vannak, akik fehéren készítik, meg olyan is, aki előfőzi a krumplit vízbe, úgy teszi a hagymára, de én nem tartozom ezekhez a szektákhoz. Jó krumplipaprikás apróra kockázott, szétfővős krumpliból az igazi - számomra!
Találtam még öregkrumplit, így összeszedtem mindent hozzá:
- 1,5 kg öregkrumpli (ebből a legjobb)
- 20 dkg 8 tojásos fodros kocka (kettőnknek tán elég is lesz)
- 2 nagyobb fej vereshagyma
- 2 újhagyma
- 4 maradék sonkahagyma
- 5 dkg füstölt szalonna
- 2 zöldpaprika
- 1 paradicsom
- 3 ek Ancho poblano csilipaszta
- 4 girizd fokhagyma
- 1 tk őrölt kömény
- 1 ek pirospaprika (Farkas András féle)
- só
- kis bors
- Utólag még beevezett 5 centi kolbász is nagyon apróra darabolva, ettől lett "gazdag".
A szalonnát felkockáztam, mert ebből lesz zsír a paprikás alá. Fel is tettem, hogy kisüljön belőle. A hagymákat kicsi kockára/karikákra aprítottam. A zöldpaprikát se kíméltem.
A kisült szalonnát kikanalaztam a zsírból (bár benne is hagyhattam volna, olyan picike lett), jó jesz túrós csuszára! A helyét elfoglalta a sok hagyma, hadd dinsztelődjenek. Szépen össze is esett húsz perc alatt. Gyorsan belecsempésztem a pici aprított kolbászt, mert az csak nem árthat. Ezalatt viszont meghámoztam és felaprítottam a krumplit, a paradicsomot is összevágtam.
Elsőnek a paradicsomot tettem bele, így lesz egy kis lé, nem ég le a paprika. A krumplit megszórtam a köménnyel, mert úgy szeretem. A hagymára púpoztam a pirospaprikát és még a csilipasztát is hozzákevertem.
Jól felforrósítottam, majd beleszórtam a krumplit. Kicsit meglepett, de igencsak sok volt a tömegéhez képest. Jól felkevertem és kicsit le is sütöttem, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Ezt a paprikást rövid lével főzöm, mert a tésztának kell felinnia a levet. Omlós puhára főztem a krumplit.
Feltettem a vizet a tésztának, meg is sóztam. Amikor felforrt, beleborítottam a zacskónyi tésztát, megkavargattam, hogy össze ne ragadjon - bár a fodros kocka nem ragad össze - és 8 percig főztem. Közben volt időm egy uborkasalátát összecsapni kígyóuborkából, fokhagymával és cukros ecetes lével.
A megfőtt krumplipaprikást krumplitörővel kicsit megdolgoztam, hogy nagyon sűrű legyen a lé.
Ebből 4 nagy merőkanálnyit a tésztára kanalaztam, összekevertem és közepes lángon összepirítottam - így veszi fel a legtöbb levet a tészta.
Terítettem a teraszon, és bizony megettünk 4-4 tányérnyit a délután folyamán - rádarált feketeborssal - egy üveg Muscat Ottonel mellett.
A villaképen jól látható, milyen szépen befedi a tésztát a paprikás sűrű szaftja.
Nem változott a véleményem: eleddig ez volt a legjobb grenadírmarsch, amit főztem életemben...