Vendégposzt látjátok feleim szümtükkel tollából
Sokszor előfrodul, hogy az ember éhes, de nem tudja mit is szeretne enni. Azt érzi, hogy valami ízeset, finomat, no de mi legyen az? Édes, sós, savanyú, keserű? Micsoda kínzó kérdések.
Nos én is megéheztem, de nem tudtam eldönteni mit szeretnék enni. Bekukkantotttam ezért a hűtőbe, gondolván majd csak akad benne valami, amiből össze lehet dobni egy gyors, és ízes ételt.
Szerencsém volt, mert sok alapanyagot találtam, melyek nagy reményekkel kecsegtettek.
Elsőként megláttam egy csomag spárgát, majd egy doboz laskagombát, és néhány szép csiperkét. Indulhat a műsor!
A gombákat előkészítettem, összevágtam, serpenyőben olíva olajon aprított fokhagymát futtattam, és rátettem a laskagombát. Azért ezzel kezdtem, mert a laska kissé keményebb, tovább kell párolni, mint a csiperkét. Miután levet engedett, szépen kezdett összeesni, rátettem a csiperkét, és együtt készre pároltam-sütöttem a keveréket. Megsóztam, borsoztam, vegetát szórtam rá. Utóbbit azért használom, mert a benne lévő fűszerek kiegészítik a gomba ízlét. Azonban csak módjával keveset, mert nem szeretem, ha elnyomja a többi összetevőt. A keveréket addig pároltam-sütöttem, amíg szép pirult színe lett. Közben kóstoltam is, mert nem jó ha a gomba sótlan, de az sem, ha túl sós. Amikor a mű tökéletes lett, levettem a tűzől és félre tettem.
Jöhet a spárga.
Bevallom nagy spárga rajongó vagyok, amit ennek a blognak köszönhetek. Korábban csak egyszer ettem egy rendezvényen majonézes spárga salátát ami nagyon ízlett, de sosem volt elég kurázsim készteni. A blogon azonban sokszor készült sprága, amitől megnőtt bennem a bátorság, és vettem. Az első kísérlet nem volt rossznak modható az íz szempontából, viszont nem tudtam, hogy nagyon alapos mosást igényel ez a zöldség. Ha ez elmarad, akkor bizony elénekelhetjük, hogy spárgát eszem, ropog a fogam alatt.
Minél gyakrabban nőtt meg a bátorságom, annál jobban kezdtem megtanulni a spárga elkészítését. Ma már „profinak” érzem maga, és sokat is készítek a szezonjában.
Mivel a zöld spárga könnyebben tisztítható, ezért ez lett a kedvencem a lustaság fél egészség okán. Ugyanakkor nagyon szeretem a fehér spárga kesernyés ízét is.
Kezjük tehát az elején. A boltban kezdőknek mindig azt a zöld spárgát kell megvenni, amelyik nem fonnyadt, a csúcsa nem kezdett romlani, nincs rothadó zöldség szaga. Nagyon ritkán még a körmömet is bele nyomom egy-két szálba, mert úgy lehet megállapítani ha szálkás, fás. Amikor az ember már kiismerte a természetét, lehet kissé megvénültet is venni, mert abból is lehet finom ételt készíteni, de erről most nem értekeznék.
A szép spárga szálakat alapos áztató mosás után eltördelem, a két végét megfogva meghajlítottam, és a szál valahol magátol elroppant. A csúcsos része további kezelést nem igényel, mindössze darabolni kell. A talp részből azonban még lehet hasznosítani, a végébő kb. két centit le kell vágni, és eldobni, a maradék részt pedig hámozóval megtisztítani. Ezt az első néhány csomag feldolgozása alatt meg lehet tanulni, a tizedik csomag után már csukott szemmel is menni fog. A végekből össze jött drabokból kiváló leves készülhet. Főleg azért célszerű leveshez felhasználni, mert a kissé fás darabokat a turmixolással el tudjuk tüntetni.
Most fehér spárgát használtam, aminek levágtam a végéből 2-3 centit, és a felső részeket meghámoztam. Addig kell hámozni, amíg már nem szálazódik. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor késheggyel keresztben vékonyan bele kell szúrni a sprágába, és ha a késhegy megemelve megfeszül, akkor még van mit lehúzni.
A spárgaszálak felső részét pennére vágtam, ez úgy néz ki, hogy a szálakat lefekteteve srégen vágunk fél-egy centis darabokat. Ez a darabolás nagyon mutatós, de kiválóan megfelel a sima darabolás is.
A darabolt zöldséget zsiradékon megfuttatatott aprított fokhagymára, kandírozott gyömbérre tettem, majd fedő alatt nagy lángon pároltam. Aki ízesebben szereti, vöröshagymát is használhat, én gyomorégés okán kerülöm. A megpárolt és megpuhult spárgát sós szójaszósszal, teriyaki szósszal, borssal ízesítettem, de minden más fűszer kipróbálható. A spárga szereti az aromás zöldfűszereket, az édes ízesítőt, pl. mézet, és a citromot is, de most a kandírozott gyömbér elég édességet biztosított.
Savanyú ízt abból a rebarbarából csaltam elő, amit a kertben szedtem. A rebarbara szárakat meghámoztam, ami azt jelenti, hogy a vágott végén vékonyan megfogtam a felső hártyaszererű részt, és lehúztam. Ha zsenge, friss, akkor ez a hámozás el is maradhat.
A megtisztított szálakat megmosva centis darabokra vágtam, majd lábosban kevés vízzel addig pároltam, míg püréssé nem vált. Kis lángon célszerű dolgozni, mert gyorsan elpárolog a nedvessége, és leéghet, sok víztől viszont nem lesz ízes. A rebarbarát kevés cukorral símítottam.
Miután minden elkészült, tálaltam.
Másnap reggel a részekből késztettem ezt a csudásan jó szedvicset cheddar sajttal:
