A múltkori fiaskó után nagy nehezen elszántam magam, hogy újra megpróbálkozzam a Garaeddeok elkészítésével. Úgy gondoltam, megtaláltam a probléma gyökerét, nevezetesen, hogy másféle, ún. ragacsos rizslisztet kell használni hozzá. Annál is inkább aktuális volt a dolog, mivel az Ünnepek alatt eléggé túlzásba vittem a húsevést, kellett valami kímélő menü. Aztán persze nem lett annyira kímélő, kicsiny húst azért csempésztem bele, mégsem vagyok én nyúl, hogy csak zöldséget egyek.
Persze a lelkesedés kevés volt, szokás szerint elbaltáztam kissé a dolgot, de az étel ettől függetlenül jó volt és megint gazdagodtam pár tanulsággal, meg támadt egy ötletem, amit hamarosan le is tesztelek a nyájas olvasókon.
Hozzávalók:
- 1 csirkemellfilé
- 2 sárgarépa
- 1 kisebb karalábé
- 1 negyed zeller
- ujjnyi gyömbér
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb csili
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 harang- (kaliforniai) paprika
- 1 marék yuba
- 1-1 marék fehér- és barna fafülgomba
- 1 teáskanál madrasi currypor
- 1 doboz kókusztej
- 1 evőkanál halszósz
- 1 evőkanál osztrigaszósz
- 1 evőkanál szójaszósz
- 2 evőkanál sárga thai currypaszta
- 2 dl házi paradicsomlé
- 1,5 l húslé
- 2 csésze (kb. 0,5 l) ragacsos rizsliszt
- só
- étolaj
- szezámolaj
A csirkemellfilét felcsíkoztam, megszórtam kevés curryporral és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
A rizstésztát is előző nap készítettem el. Egy jénaiba tettem a rizslisztet, megsóztam és leöntöttem egy csésze forró vízzel. Itt követtem el az első hibát, ugyanis 3/4 csésze víz kellett volna hozzá. Összekevertem, majd lefedve a mikróba tettem két percre.
Kivettem, átkevertem, majd újabb két percre visszaraktam.
A tűzforró, ragacsos és nyúlós masszát egy szezámolajjal megkent deszkára ügyeskedtem és nekiestem a húsklopfolóval. Laposra vertem, félbehajtottam, majd megint laposra vertem, aztán megint vagy huszonötször. Nagyon nem akarta az igazságot. Mindenhez hozzáragadt, ami nem volt megkenve olajjal. Kivéve a jénai tetejét, mert ahhoz olajosan is tapadt. Egy frissen tartó fóliát kentem meg olajjal, arra tettem, úgy nagyjából jó volt. Mikor már minden úszott a szertefröcskölt szezámolajtól, megelégeltem a verést.
Hengergettem, megfeleztem, megint hengergettem, lett belőle nyolc hurka (-szerű). Minden bizonnyal a túladagolt víznek köszönhetően túl lágy lett a massza, folyton elterült. Azt hittem, ahogy hűl, keményedik valamennyit, de nem. Feladtam a küzdelmet és másnapig félretettem a nyomorék kukacokat. A yubát és a gombákat bőséges vízben beáztattam. A fafülgomba adagolásával mindig pórul járok, kiveszek egy csipettel, beáztatom, reggelre meg egy kosár gomba virít a lábosban, éppen csak a gombaszedő kislány hiányzik mellőle. Most sem jártam másképp, de annyira nem aggasztott a dolog, mivel szeretem a gombát, ez a fajta meg amúgy is csak afféle érdekesség az ételben a maga roppanós állagával.
Másnap egy kevés olajon megpirítottam a csirkemellet, majd a lábosból kiszedve félretettem.
A visszamaradt olajon megpirítottam a vöröshagymát, aztán megfuttattam a gyömbért a csilit és a fokhagymát.
Hozzáadtam a currypasztát, azt is lepirítottam, majd felöntöttem a paradicsomlével.
Beletettem a julienne-re vágott zöldségeket és párolni kezdtem.
Egészen véletlenül volt a fagyasztóban másfél liter kocsonya, ami a szilveszteri főzésből maradt. Kiolvasztottam és felöntöttem vele a zöldségeket.
Húsz perc főzés után hozzáadtam a felkarikázott rizstésztát, a csirkét és a yubát.
Ahogy a yuba puhulni kezdett, beleöntöttem a kókusztejet.
Egy újabb rottyanás után beletettem a gombákat és a paprikát, majd elzártam a gázt.
Nos, a leves igen finom lett. Hozta azt az ízt, amit megszoktam, a kocsonya különösen nagyot dobott rajta.
Hanem az a fránya tészta, az bizony eléggé lágy lett. Az már biztos, hogy kevesebb víz kell bele és főzni sem szabad olyan sokáig, a végefelé kell az ételbe tenni. De majd legközelebb.
