Feleségem ki nem állhatja a gombát, de nekem mindig vesz, ha valahol szépet lát. Így jutottam 4 gyönyörű Portobello gombához. Ez egy roppanós húsú gomba, vastag és kiadós példányokkal.
Azt terveztem, hogy megtöltöm spenótos ordával, de a sors közbeszólt: elfelejtettem kimenni a kispiacra ordáért. Vettem tehát ricottát, mert úgy emlékeztem, hogy hasonlítanak. Felcsörögtem a szomszédokat, hogy jöjjenek gombát vacsorázni - ők szeretik.
Az biztos, hogy spenóttal fogom keverni, de addig-addig gondolkodtam, míg az alábbi receptet kreáltam.
Hozzávalók:
- 4 Portobello gomba
- 15 dkg ricotta (nem hasonlít az ordához)
- 2 ek tejfel
- 15 dkg saját mirelit spenót
- 1,5 dl tej
- 2 ek kukoricadara
- 5 dkg érett cheddar sajt
- 5 g parmezánforgács
- 4 dkg vaj
- 1 ág kakukkfü
- kis szerecsendió
- 4 mk szójaszósz
- frissen őrölt Tellicherry feketebors
- őrölt Schubeck fűszeres só (főleg a köménymagért)
A tejet felforraltam egy pici lábaskában (mostanság már csak ekkora edényekben főzünk...), beletettem a kukoricadarát és belereszeltem kb 2 dkg sajtot. Megszórtam 1 tekerés borssal és 1 tekerés fűszeres sóval, meg reszeltem rá szerecsendiót. Addig főztem pici lángon állandóan kevergetve, míg besűrűsödött. Ekkor félrehúztam, hogy ne égjen le.
A gombák tönkjét kitörtem, és a szoknyákat is levágtam. Egy kicsi teflonban a vajba szórtam a kakukkfü ág levélkéit, 2 tekerés bors és 2 tekerés só is ment bele, mert a gomba ezt szereti. Beleszórtam a kisebb darabokra vágott gombaszárakat és a szoknyákat, majd nagylángon lepirítottam. Így a nedvesség kisült a gombából.
A gombafejek közepébe egy-egy mokkáskanálnyi szójaszószt csepegtettem, szaftosabb lesz, amikor elkészül. Egy tálba tettem a kiolvasztott spenótot, a rikottát és a kis tejfölt. Erre is daráltam kis fűszeres sót, mert a spenótnak az jó. Alaposan összekevertem a masszát.
Beletettem a kihült pirított gombaaprót, és azt is megkevertem. A gombafejekben kicsit körbekergettem a szóját, hogy a spóralemezek közé is jusson, majd a rikottás masszával megtöltöttem őket púposra. Ekkor jött a csavar: a még puha polentával (kukoricamálé) szépen felhúztam a gombákat, hogy a púpos tölteléket is rajtatartsa. Lassan cukrásznak is elmehetek ...
Egy kicsit szegényesnek tűnt még, reszeltem hát rá a sajtból, sőt még vékony parmezánforgáccsal is lefedtem. A gombákat egy kisebb alufóliatálcán betettem a 160C fokos sütőbe.
Valami körítés is kellene, legyen hát a jól bevált zöldborsós rizs. Kellett hozzá:
- 1/2 pohár rizs
- 1 tk só
- 2 ek házi aszalt zöldség (gyökér, zellergumó, zellerlevél, petrezselyemlevél)
- 1 ek vaj
- 1 ek olivaolaj
- 20 dkg mirelit zöldborsó
- 3 konyharuha
A rizst alaposan kimostam, szitába tettem. Egy 24 cm-es teflonba tettem a vajat és az olivát és felforrósítottam. A bögrébe 2/3-ig töltöttem vizet, és a mikróba tettem felforralni. A forró zsiradékba szórtam a rizst és a biovegetát. Addig pirítgattam, míg a rizs elkezdett kifehéredni.
Ekkorra épp felforrt a víz a pohárban, mehetett is rá a forró rizsre nagy felfordulást okozva.
Kicsit kevergettem, hogy eloszoljék minden benne, meg főztem is keveset (tán 2 percet), majd beleöntöttem a mirelit borsót is. Ezt jól összedolgoztam.
Ezután elzártam alatta a gázt, három konyharuhába csomagoltam, és magára hagytam vagy 25 percre: megfő az a saját hőjében szépen!.
Addigra épp elkészült a gomba is, meg a vendégek is befutottak.
A gomba levet eresztett, ahogy számítottam, ezért kanalat adtam a tepsihez.
Tálaltam, de úgy lecsaptak rá, hogy nem tudtam tisztességes tányérképet csinálni :)
A magaméról is elfeledkeztem ...
Csodás íz, roppanós gomba, remek töltelék. A polenta takaró is szépen egyben tartotta a tölteléket, panaszra nincs okom. Már csak a desszertet kellett gyorsan elkészíteni:
- 6 db mucsu alma
- 3 ek darált dió
- 3 tk ribizlidzsem
- 3 tk méz
Az almák magházát feleségem kivájta, de úgy, hogy azért ne legyen lukas. Kanalazott bele pici lekvárt, majd dióval feltöltötte. A végén sütőpapírra helyezte tepsiben, és megkoronázta kis mézzel. Felvette a sütőt 180C fokra, és addig sütötte, míg megettük a gombát.
Omlós puhára sült az alma, mutatós benne a piros lekvár.
Hogy a villakép se maradjon el, megcsodálhatjátok a csodás sültalmát közelről.
Parádés vacsora, ez a recept megérdemelte, hogy elkészüljön!