Idén erre a zöldségre sem lehetett panaszom. A hó alá vetett és ki nem kelt petrezselyem helyére került június végén. Megszórtam egy kis NPK műtrágyával a földet, belekapáltam, aztán egyengetés után sekélyen elvetettem. Öt nap alatt már ki is kelt. Kétféle magom volt, lila egy fél zacskóval, meg vettem egy tasak fehéret is. Nyár végére egészen szépen megnőtt, de aztán ellepték az átkozott földibolhák, olyan lett a levelük, mint a brüsszeli csipke. Pedig azt mondják a száraz nyarak bogara, itt meg minden volt, csak szárazság nem. Június végétől nem kapáltam, mert mire megszikkadt valamennyire a föld, egy újabb eső ismét sártengerré változtatta a kertet. Szeptemberben végül a lehűlés elvitte a bolhákat, a nővények új leveleket hoztak, és a hosszú enyhe őszben szépen megnőttek. Igaz, ekkor meg öntözni kellett, mert onanntól eső egy szem nem esett. Így vagy úgy, de másfél nagy festékes vödörnyi lett. Egy részét elosztogattam, - szerencsére szeretik a kollégák - a többit meg elvermeltem a kertben. Persze haza is hoztam egy szatyorral, gondoltam lesz belőle valami.
A karalábéleves ugye nem egy nagy durranás, kár rá a biteket vesztegetni, de beugrott, hogy miért ne lehetne belőle főzeléket főzni?
Szokás szerint el is képzeltem, hogyan fogom elkészíteni, összeírtam, mit kell venni majd melóból hazafelé jövet. A munkahelyen azért még gyorsan rákerestem a karalábéfőzelékre, és rá kellett jönnöm, hogy többnyire nem úgy készítik, ahogyan én elgondoltam. Persze nem kell mindig a megszokott utakon járni, de a petrezselyem zöld egészen jól hangzott, mint összetevő. Felírtam hát a többi mellé és vártam a négy órát.
Bevásároltam, hazacipekedtem és megfőztem.
Hozzávalók:
- karalábé (nem mértem, cca. nettó 1,5 kg lehetett)
- 330 g kefir
- 150 g 20 %-os tejföl
- 1 kis fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem zöld
- 2 evőkanál liszt
- 1 evőkanál kristálycukor
- étolaj
- só
Előző este volt egy kis üresjárat, megpucoltam a karalábét. A gumókat a gyökerük felől kezdtem pucolni. A kiskéssel szálkás rész alá nyúlva darabokban téptem le a héját. Kicsit lassan ment, de legalább nem maradt benn szíjas rész. Legyalultam és beraktam a hűtőbe, ennyivel is előbbre voltam másnap a főzésnél.
Másnap hazaérve a konyhában enyhe dögszag fogadott. Ahogy kinyitottam a hűtőt, megcsapott a tömény karalábészag, gondoltam, népszerű leszek másnap a melóban a közös ebédnél. Mindegy, csak elillan belőle valamennyi főzésnél. Az apróra vágott vöröshagymát olajon megpirítottam, majd a fokhagymát is megfuttattam kicsit.
Rátettem a karalábét és a petrezselyem zöld szárát, megsóztam, hozzáadtam a cukrot és fedő alatt párolni kezdtem.
Később némi víz is kellett bele. Nagyjából 40 perc alatt megpuhult.
Míg a zöldség főtt, a kefirt és a tejfölt kikevertem a liszttel és pár kanál vízzel.
Behabartam a főzeléket és kiforraltam. Mikor elzártam a gázt, megszórtam az apróra vágott petrezselyemlevéllel.
Egy szál bécsi virslit sütöttem mellé, nehogy azt higgye szegény, hogy a földibolhák ették meg.
A kissé határozott illat mellé egy igen kellemes íz társult. Talán még a hozzáadott cukor nélkül, a tejföl és a kefir savanykás íze ellenére is édes lett volna. Petrezselyemből nyugodtam mehetett volna bele kétszer ennyi. Talán majd legközelebb. Ebédnél aztán nem én vittem a prímet, mert Anika boltban vett székelykáposztát hozott, az meg minden überolt.