Glédában állnak a kamrapolcon a szárazbabbal teli dobozok, ideje volt főzni valami kiadósat. Csilis babra esett a választásom, az már olyan régen volt. Emlékszem, valamikor rég főztünk egy igen jót. A pontos receptre sajnos már nem emlékszem, de az biztos, hogy csíkokra vágott marhahús volt benne és a sütőben készült el.
Rákerestem az Interneten, hogy valami ihletet merítsek. Elkeserítő volt az eredmény. A magyar nyelvű receptek darált pulykát, sőt, löncskonzervet ajánlottak és a végén dobozos csemegekukoricával fejelték meg. Az angol nyelvű receptúrák pedig szinte kizárólag konzerv alapanyaggal dolgoztak. Persze, nincs is annál egyszerűbb, összeborítok egy doboz babot meg egy kukoricát, rá a villával összenyuszkolt löncshús, egy tasak csilikonkárne szósz, összerottyantom és mehetek is nézni a Fatmagült. A fenét.
Végül összeirkáltam, amit jónak gondoltam, pénteken reggel beáztattam a babot, meló után meg elhúztam a csarnokba marhahúst venni. Ez a stáció mondjuk nem úgy sikerült ahogy szerettem volna, de azért megoldottam. Azt terveztem, hogy egy szép darab marhaszegyet veszek. A szálkás részét lehártyázom, az megy a csilibe, a többit meg lefagyasztom, jó lesz majd valami csontlevest gazdagítani. Szegy persze nem volt. - Vigyél lábszárat, - így Cs, a hentes - kanyarítok a nudliból. Mint kiderült, a nudli a lábszár olyan része, amiben alig van ín. Kanyarított hát, én pedig boldogan mentem haza a zsákmánnyal.
Szombaton reggel aztán megfőztem a csilis babot.

Hozzávalók:
- 60 dkg szárazbab
- 45 dkg marhahús
- 1,5-2 l paradicsomlé
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 babérlevél
- 2 thai csili
- oregánó
- frissen őrölt római kömény
- frissen őrölt fekete bors
- sertészsír
- só

A húst lehártyáztam, tényleg nem sok nyiszálni való akadt rajta. Felcsíkoztam és két részletben zsíron megpirítottam. Míg a hús sült, a borsot és a római köményt mozsárban megtörtem.

A húst kiszedtem és megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát is.

Rádobtam a felaprított csilit és a fokhagymát, kicsit megfuttattam.

Visszatettem a húst, hozzáadtam a fűszereket, kicsit azokkal is pirítottam.

Beleöntöttem a babot, megsóztam, felöntöttem egy liter paradicsomlével és kevés vízzel.

Lassú tűzön fedő alatt párolni kezdtem. Elég hamar elfőtte/felszívta a lét. Innentől csak paradicsomlét töltöttem rá, úgy voltam vele, hogy ha vizet akarok inni, majd engedek pohárba.

Röpke négy óra alatt megpuhult minden.

Szedtem egy tányérral és felfaltam.

Jó lett, minden kellőképpen megpuhult, szaftos volt, a fűszerezést sikerült eltalálni, talán a csilihez kellett volna egy kicsit óvatosabban nyúlni, de végül nem okozott problémát. Ellentétben a babbal, mert annak bizony megvoltak az élettani konzekvenciái. Fűteni nem kellett.
Azt bánom, hogy későn olvastam vissza Vaczak e tárgyban írt posztját, az a bizonyos fahéjas-kakaós-csokoládés ízesítés izgalmas lett volna. No, majd legközelebb. Mondjuk januárban. Addig kerülöm a hüvelyest.