Meg még tépett vagy húzott disznónak vagy parasztburgernek is hívják. Beigértem az osztálytalálkozóra azt is - legyen minél többféle étel.

Igenám, de még soha nem készítettem, muszáj egy próbafőzést csinálni. Azt már eleve biztosra vettem, hogy nem BBQ módszerrel készítem, mert az rengeteg aktív időt jelent: tizensok óráig kell a tüzet táplálni, meg füstölni, ami az amúgy is bevállalt ételek mellé már nem megy (lecsó, marinált tarja és csirke, stb). Van viszont egy sous vide masinám, ami ideális erre az ételre.

Mivel nem ragaszkodtam a füstízhez, nagyon leegyszerűsödött a munkám. Hozzávaló sem kell túl sok:

• 1,4 kg szép csontnélküli sertéstarja
• 2-3 fej vereshagyma
• Saját BBQ fűszerkeverékem
• 2 ek ketchup
• 2 ek A1 szósz
• 2 ek mustár
• 1 tk őrölt kömény
• só

Összekevertem a nedves pác összetevőit egy kisebb tálkában a szilikonecsettel (úgyis azzal fogom kenegetni). Alaposan besóztam, majd bedörgöltem a húst a száraz fűszerkeverékkel. Körbe-körbe bepacsmagoltam a szósszal (egy nagy villa segítségével).

Nagyon szép pácbevonatot sikerült előállítani.

Felkarikáztam a hagymát kb 5 mm vastagra. Ráragasztgattam a pácolt húsra körbe-körbe. Beleügyeskedtem a vákuumzacsiba és szórtam rá még egy kicsit a rubból meg a köményből. Szépen levákuumoztam a zacskót, ne maradjon benne semmi levegő (vákuum az nem lesz benne, mert a zacskó rugalmas).

Beletöltöttem 5 liter ioncserélt vizet a hőszigetelt fazekamba (ezt a szigetelést le tudom róla húzni, és használni a fazekat normál módon). Rászereltem a szuvidálógépet, ami egy merülőforraló, egy motoros keverőlapát és egy elektronika, ami a hőfokot fixen tartja. Belecsusszantottam a zacskózott tarját, és beállítottam 92,5C fokra a masinát. A szakirodalom 190F fokot javasol maghőmérsékletnek, én meg biztosra akartam menni :) Kiköltöztettem a teraszra az egészet, ahol a tetejére is rátettem a hőszigetelő lapot. Hamar felfűtötte a vizet (azért 800W már tisztességes teljesítmény).

Tizennégy órán át ment a masina, amikor készre jelentettem.

Hagytam kicsit kihülni, hogy kezelhető legyen kézzel is, majd kiszedtem a húst (ami mindjárt ketté is esett) a szaftjából. A szaftot kitettem egy tálkába, de olyan sok lett, hogy át kellett töltenem egy kisfazékba. Ott izibe krémesre kevertem a botmixerrel.

Két villával elkezdtem szétcincálni a húst. Nagyon könnyen adta magát!

A szétcincált húshoz hozzáadtam annyi szaftot, hogy kicsit lucskos legyen. Összekevertem, majd kenyérre halmoztam.

Meg is kóstoltam, és nagyon izlett!

Ezért azután két zárható dobozba tettem mindet kis további szafttal bővítve, hogy a gyerekeim kapjanak belőle.

Megkóstoltam egy szelet majonézes kenyéren is, amire bőven tettem a húst, és feldíszítettem egy kis friss retekkel.

Így még jobban izlett.

Amikor az osztálytalálkozóra készítettem, akkor szendvics lett belőle, majonézes kenyéren kb 1 cm hús, azon leheletnyi csalamádé és egy halvány ketchupos lezáró kenyérrel szervíroztam. Szerintem az volt a legízesebb.

Lássuk a második - immáron nagyobb - verziót.

Itt kicsit más fűszereket használtam (amire majdnem rá is faragtam), meg lényegesen több húst.

• 1,3 kg csontnélküli tarja
• 2,4 kg csontnélküli lapocka két darabban
• 6 fej vereshagyma
• 2 ek ketchup
• 3 ek mustár
• 3 ek A1 szósz (ez utóbbit az ecetes íze miatt használom)
• 4 ek Southwest SWEET & SMOKY fűszerkeverék, hogy legyen benne füst íz is
• 3 ek Cajun fűszerkeverék
• 2 tk őrölt kömény
• só

A lapockákat alaposan megszurkáltam késsel, majd beledörzsöltem 1 ek durva sót. Ezután liberálisan beburkoltam az édes és füstös fűszerkeverékkel.

Kikevertem a nedves pácot, és bekenegettem vele a lapockákat. Már itt elkezdtem gyanakodni, hogy valamitől olyan csípős lett a kezem.

Egy nagyobb műanyag dobozt kibéleltem a karikára vágott hagymával, és beletettem a lapocka darabokat, amit oldalról és felülről is letakartam hagymával.

Ekkor megkóstoltam azt a bizonyos "SWEET" főszerkeveréket, ami olyan csípős volt, hogy még nekem is sok ... ennyi arról, hogy "édes". Így azután a tarját már nem ezzel a fűszerrel, hanem a Cajun keverékkel szórtam meg, az nem csíp ennyire. Azt is megkenegettem a szósszal, majd a dobozba került utolsónak.

Rájuk kentem a maradék szószt, leburkoltam a hagymával és betettem a hűtő hideg sarkába egy napra pácolódni.

A buli előtti este egyesével bezacskóztam a húsdarabokat. Le is vákumoztam mindhármat.

A szokásos szuvidáló fazekam ennyi húsnak már kicsi, ezért elővettem egy 20 literes vendéglátós melegentartó ládát. Hogy ez hogy került a háztartásba, arról fogalmam sincs, de legalább van :) Ebben szépen elfért a 3 zacskó és a szuvidáló gép.

A maradék páclevet felöntöttem egy deci borral egy befőttes üvegben, amit szintén beletettem a szuvidáló dobozba (kupakkal lezárva - ezen a hőfokon tökéletesen sterilizál, vagyis vizes dunsztnak is jó). 15 liter ioncserélt vizet ivott meg a doboz a húsokkal, de kell ez a fajta víz, mert a merülőforraló része hamar vízkövesedne. Most csk 90C fokra állítottam a gépet, mert tovább is fog dolgozni és az előírt maghőmérséklet még így is kevesebb egy kicsit.

Ezt a dobozt először használom, így kellett neki hőszigetelést csinálni, valamint a tetejét is jól kell lezárni, különben elpárolog a víz! Egy kis alufólia is segít a hővisszaverésben.

Tizenhárom óra elég volt neki, hogy a húsok megpuhuljanak. Láthatóan sok szaftot eresztettek, és a befőttesüveg is jól viselte vízfürdőt.

Gyönyörű!!!

Most száliránynak keresztbe felvágtam a húsokat mintegy 5 cm vastag szeletekre, mert enélkül tapasztalatom szerint túl hosszúak lesznek a tépett hússzálak. Külön tépkedtem a csípős lapockát és a tarját.

Amit végezetül egy jénaiba téve meglocsoltam kacsazsírral (túl száraznak tűnt a tarjához viszonyítva). A leöntött szószt most is botmixerrel homogenizáltam, majd kanalaztam sokat a tépett húsra.

A tarja másképp viselkedett, hisz abban sokkal több zsír van, mint a lapockában. Viszont a 90C körül az a zsír is lebomlik kollagénra is, ezért kenhetően síma - feltűnésmentesen lehetett belekeverni a húsba. Itt már a tarja szaftját használtam, mert az nem olyan csípős :)

Az így elkészült tálakad adtam fel az asztalra kenyérrel, majonézzel, HP barnaszósszal és csalamádéval bemutatva a szendvicskészítés módját.

A fogyasztásról tányérkép nem készült, mert egy kicsit el voltam foglalva ... azért nagyon kevés maradt belőle! A csípősség miatt se reklamált senki, és a füstíz igazán jót tett a lapockának.

Igérem, egyszer azért megpróbálom a mozdonyban elkészíteni BBQ módszerrel is!