Idézőjelbe tettem, hogy nehogy valamelyik mindent túl komolyan vevő olvasó megszóljon miatta. Mert végül is igaz, lecsós lett, de tulajdonképpen pörkölt, amit amúgy is lecsós alapon szoktam főzni, de most még magamhoz képest is bőkezűen adagoltam a nevezett összetevőt.
Úgy esett, hogy megjött a vendégsereg a ködös Albionból. Persze nem váratlanul jöttek, meg is beszéltünk mindent már jó előre. Kérdezgettem, hogy mit ennének, de megnyugtattak, mikor itt lesznek, elmegyünk együtt bevásárolni. Hát jó. Aztán miután az összes létező közlekedési eszköz, amivel csak kapcsolatba kerültek, késett, a tizensok órás utazás után hullafáradtan estek be. A vacsorát megoldottuk a hűtőből, paradicsomot, paprikát a kertből szedtem még délután, pár kifli is akadt a kenyértartóban. Igen ám, de mi legyék másnap? Különösebb ötletük nem volt, elkezdtem hát sorolni, mi van a fagyasztóban. A csülöknél felcsillant a szemük, ők bizon de megennének egy csülökpörkölt. Elő is vettem legott a húst, hogy reggelig kiolvadjon. Igen ám, de az a csülök két evésre nem lesz elég mindannyiunknak, valamivel fel kéne szaporítani. A közelben nincs értékelhető húsbolt, messzire meg a francnak sincs kedve mászkálni. Ekkor jött az ötlet, hogy egy nagyobb adag lecsóval ütöm fel, attól lesz jó sok szaft, a zsíros-bőrös hús meg majd biztosítja az ízt és a kellően ragacsos állagot. Egyébként mindenben úgy jártam el, mintha pörköltet főznék.
Szóval feltaláltam a csülök ivartalan szaporítását.
Hozzávalók:
- 1 csülök
- 3-4 pirosra érett lecsópaprika
- 3-4 jókora paradicsom
- kevés házi paradicsomlé
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- házi édes paprikakrém
- fűszerpaprika
- 1 csili
- só
- fekete bors
- őrölt köménymag
- sertészsír
A kiolvadt csülköt felaprítottam, a csontot kettéfűrészeltem, hogy abból is kifőljön a sok zamat. Itt kell megjegyeznem, hogy igen jó csülköt sikerült vennem. Bár lefagyasztottam, kiolvadáskor nem úszott a zacskó alján a véres letyek, pár kristálytiszta cseppen kívül a tasak oldalán, nem volt benne víz. Gondolkodtam rajta, hogy megosztom a nagyérdeművel az üzlet nevét, de azóta sikeresen megszívattak a füstölt csülkükkel, úgyhogy csináljon nekik reklámot az ördög öreganyja a purgatóriumban.
A paradicsom jó érett volt, nem kellett forrázni, simán levágtam a héjat a deszkára fektetve, aztán a paprikával együtt felaprítottam.
A finomra vágott vöröshagymát zsíron megdinszteltem.
Rátettem a kockára vágott húst és nagy lángon megpirítottam, megszórtam pirospaprikával és összeforgattam.
Beletettem a paprikát és a paradicsomot, felöntöttem a paradicsomlével, fűszereztem, sóztam. A paradicsom pár perc alatt levet eresztett.
Fedő alatt kis lángon rotyogtatva puhára főztem. Vizet alig kellett hozzá önteni.
Közben gyorsan szaggattam egy emberes adag nokedlit, meg összedobtam egy salátát a szomszédtól kapott apró, amorf, de roppanósan zsenge uborkából. Kicsit vastagabbra gyalultam a szokásosnál, hogy a roppanós állag megmaradjon.
Szóval elkészült a fogás, büszkén tálaltam. A kamasz legénynek színhús darabokat mazsolázott ki az anyja, de a büdös kölök két falat után eltolta a tányért, hogy az neki nem kell, margarinos kenyeret kér paradicsommal.