Vendégposzt Fenchurch68 tollából
Mikor megláttam Waka posztját a töltött csirkecombról, rájöttem, hogy valamikor gyerekkoromban ettem hasonlót utoljára. (Vagy két éve ettem idős hölgyrokonnál töltött csirkét, arról csak annyit, hogy sajnos nem lehetett megúszni.) Nekem ez valahogy kimaradt a repertoárból, de most kedvet kaptam hozzá.
Mire eljutottam az egyébként általában remek húsválasztékkal rendelkező sarki közértbe, a "hosszú hétvége lesz, úristen, fosszuk ki a boltokat, különben éhen halunk" pszichózis miatt már csak két satnya faros csirkecomb maradt, kevés is, ronda is. Viszont gyönyörű csont nélküli karaj volt 800,- (igen, nyolcszáz!) forintra akciózva, örök hálám a pestises szendvicset hajigáló menekülteknek.
Az első, amit elfelejtettem, az a többiektől megszokott gyönyörű kezdőfotó az összerakott hozzávalókkal. Mindegy is, remekül ide lehet képzelni, mindenki látott már ilyet :)
- 1,30 kg csont nélküli karaj (legközelebb, ha kapok, csontosból csinálom, legfeljebb kicsit többet kell bűvészkedni a szétnyitással)
- 25 dkg szeletelt bacon
- 50 dkg csirkemáj
- 1 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 nagy csokor petrezselyem
- a töltelék egyik feléhez 2 beáztatott zsemle
- a másik feléhez 2-3 marék apró szemű zabpehely
- 2 tojás
- só, bors, kakukkfű
A töltelékhez elkapartam, ill. részben kis kockákra vagdaltam a májat. Felaprítottam a hagymát, petrezselymet, lereszeltem a fokhagymát. Belekevertem két tojást, a fűszereket. Az egyik feléhez két beáztatott és kinyomkodott zsemlét kevertem, a másikhoz szűk három marék zabpelyhet - nekem most a tavaszi allergia-veszély miatt jobb gluténmentesen.
Ezek után fogtam a karajt, kicsit megkozmetikáztam, aztán kinyitottam szép nagy téglalappá, és finoman, nőiesen kicsit megklopfoltam, nem a vékonyítás,inkább az egységesítés miatt így
A közepére halmoztam a zsemlés tölteléket, ráhajtogattam a két szélét, és megkötöztem... volna, ha nem ekkor jövök rá, hogy a kikészített bacont elfelejtettem belerakni a töltelékbe. Sebaj, kigyulladt a kis villanykörte a fejemben, és szépen rátekergettem a hús külsejére, csak ezután kötöztem össze. Ilyen lett:
Sütőzacskóba tettem a csomagot, illetve egy másik zacsiba a helyes cipóvá formázott zabpelyhes tölteléket. Mellékerült három kis padlizsán egészben, megszurkálva, használjuk ki, hogy be van fűtve a sütő.
Légkeverésre állítottam a sütőt. A hőfok olyan 180-220 fok között lehetett valahol, sajnos mióta édesem egy konyhatakarításkor felbuzdult és olyan alaposan pucolta meg a tűzhely gombjait, hogy a hőfokszabályozó tekertyű eltört, és megreparáltam ugyan, de azóta inkább csak saccolom a hőmérsékletet (a cseredarab 8.000,- Ft, úgyhogy inkább egy sütőhőmérőt fogok venni...). Jó 40 perc múlva a megsült padlizsánt kicseréltem egy kiló aprószemű újkrumplira.
A hús gyönyörűen megpirult a végére a sütőzacskó belsejében is, nem kellett kinyitni az utolsó fázisban. A krumplit és a külön tölteléket is kivettem előbb, a töltött húsnak összesen szűk két óra kellett. Kicsit vártam a szeleteléssel, de forrón sem esett szét, bár jó puha maradt a karaj, nem száradt ki, ami a félelmem volt.
Édesem az újkrumplival és uborkasalátával ette (lásd nyitókép):
Én pedig a vele sült padlizsánból készült házi majonézes krémmel.
Két napig ezt vittük túrázni, egyik dobozba a felszeletelt hús, másikba paradicsom, paprika, újhagyma, uborka, nagyon jól esett hidegen is.