Megint egy autentikus portugál olasz fogás. Pontosabban toszkán. Taljánországban a toszkánokat nemes egyszerűséggel csak babfalónak hívják. Van erre egy nem éppen szalonképes, de annál szemléletesebb kifejezés is - ahogyan a franciákat béka...-nak, a németeket meg káposzta...-nak hívják -, de inkább eltekintenék annak használatától, mielőtt még rám küldi a területileg illetékes kápó az embereit. Szóval Toszkána-szerte elég betérni valamelyik trattoriába, és pár euróért kaphatunk valami egyszerű, de annál ízletesebb babételt.
Ez a változat voltaképpen egy szimpla paradicsomos bab, de éppen az egyszerűsége miatt tetszett meg, és a kevés számú hozzávaló ellenére meglepően finom fogás. Így böjt idején kapóra jött, csaknem minden volt hozzá itthon vagy nem túl nagy utánajárással meg tudtam venni hazafelé is. A babot már jó múltkorában megvettem a piacon - igaz, nem éppen ehhez az ételhez -, azóta a fagyasztóban várta a feltámadást. Zsálya ugyan nem volt itthon, de ilyen apróságokon nem szoktam fennakadni. Péntekre aztán került az is, friss, illatos, mindjárt kétféle - sima és cirmos levelű - egyenest Százados Asszony kiskertjéből.

Hozzávalók:
- 0,5 kg közepes szemű szárazbab (kapszula bab vagy gyöngybab)
- 0,5 kg hámozott konzerv paradicsom
- 3 dl paradicsomlé
- 2 evőkanál aprított zsályalevél
- 3 gerezd fokhagyma
- étolaj
- só
- késhegynyi szódabikarbóna

A babot egy éjszakára beáztattam. Nem sajnáltam tőle a vizet. A kapszula bab csak 40 deka volt, az ördög tudja, miért csak ennyit vettem. Szerencsére akadt a fagyasztóban még tíz deka tavalyi szárazbab, azt is mellédobtam. Ugyan más fajta volt, de mi baj lehet? Nem is lett.

Reggel leszűrtem, kicsit átöblítettem, majd a szódabikarbónával feltettem főni. Bő egy óra múltán beletettem a sót és tovább rotyogtattam. Nem főztem teljesen puhára, de a héja már felpöndörödött, mikor kivettem megkóstolni.

Leöntöttem a levét, amiből pár decit félretettem.

Míg a bab főtt, a paradicsomkonzervet felaprítottam, a fokhagymát finomra, a zsályát csíkokra vágtam.

Az olajban megpirítottam a fokhagymát, majd a zsályát is megfuttattam benne egy kicsit.

Beleöntöttem a babot, felöntöttem a paradicsommal, a paradicsomlével és némi főzőlével. Megsóztam.

Fedő nélkül puhára főztem. Időközben még elkélt bele egy kevés főzőlé. A bab megfőtt, a leve besűrűsödött, készen lettem.

Frissen sült kovászos-magvas kiflivel ettem.

Szóval annak dacára, hogy ilyen egyszerű fogás, finom, laktató. Az általam használt paradicsomkonzerv viszont vacak, egyszerűen vízízű. Aki teheti, másmilyet vegyen. Házi paradicsomlé nélkül nem tudom, mit hoztam volna ki belőle.