Minden jó karácsonyi receptemet csak karácsony után posztolom ... Sebaj, legalább jövőre lesz miből válogatni :)

Családi hagyomány, hogy karácsonyra húsleves, egyben sült csirke ropogós bőrrel és krumplipüré a menü. Utóbbi időben már a mákosguba is bejelentkezik deszertnek.

Idén kicsit módosítottam a csirke recepten, és nem tettem rá rozmaringot, de majdnem kitört a palotaforradalom, így még sütés előtt szórtam rá szárítottat.

Viszont az összetevőket nem készítettem elő, de azért leírom:

• 1 nagyobb kapirgálós csirke (közönséges sárgalábú)
• 4 csirkecomb (ugyanabból a forrásból a kispiacról)
• 2 csirkemell (mert ebből soha nincs elegendő)
• 1 nagyüzemi csirke (a kutyának, macskának)
• 2 nagy vereshagyma
• 3 kg szétfővős krumpli
• 1 liter tej
• 10 dkg vaj
• 4 ek szárított rozmaring
• 1 nagy idared alma
• 2 zacskó hagymalevespor (szétmorzsolt húsleveskocka és apró, szárított hagyma is jó)
• alufólia és húskötöző spárga

Elsőnek a kutya csirkéjét készítettem elő, mert az a karácsonyi ajándéka, és a gyerekek finanszírozzák már vagy huszonöt éve. A két hagymával betakartam a jénai tepsi alját - úgy nem ég oda a csirke. Erre a hagymaágyra tettem a baromfit minden fűszerezés nélkül. Lefedtem, és betettem a sütő aljába. Akkora nagy madár, hogy két alkalomra is örömet fog szerezni az állatoknak ...

A mi csirkénket viszont megpucoltam, tollatlanítottam és beáztattam 6%-os sóoldatba 6 órára. Így szaftosabb lesz és nem kell sózni, azt tapasztaltam. Ezután kibéleltem a baromfisütő tepsimet alufóliával, mert annak a festése már az elején feladta: az USA-ban is gyártanak gagyit! Viszont ez a legnagyobb tepsim, amihez még rács is van, ami nem engedi a szaftban ázni a madarat. A sós vízből kivéve letörölgettem papírtörlővel, majd rászórtam az egyik zacskó hagymalevesport (ez a módosítás rengeteget hoz ki még a bolti csirkéből is, hátmég egy állítólag kapirgálósból) és jól rálapogattam. Szárnyait és combjait összekötöztem, a hasába bedugtam két nagy almagirizdet.

A különálló combok és mellek szintúgy megkapták a fűszerburkolatot, majd mind beleszuszakoltam a tepsi kosarába. Ekkor szórtam meg a rozmaringgal. A nagylyánytól tanultam egy trükköt, hogy lehet alufóliával beborítani a sütendő húst (vagy egyebet) anélkül, hogy a fólia rásüljön: fogpiszkálókat szurkáltam a madáralkatrészekbe, amire alufóliagalacsinokat tűztem, mert így nem fogja kiszúrni a fóliát a fogpiszkáló! Végül ezt a tepsit is betoltam a sütőbe 180 fokra.

Három órát sült, mialatt elkészítettem a krumplipürét (meg még sok egyebet). Egy marék sóval felforraltam a liter tejet a mikróban. A krumplit egy óráig főztem hajában a teraszon, mert benn már nem volt se szabad láng a tűzhelyen, se hely a sütőben. Meghámoztam azon forrón, adagoltam a passzírozás közben a vajdarabkákat, végül belekevertem a felforralt tejet. Pont olyan lett, mint mindig máskor (nem merem a receptet változtatni - hátha nem eszi a család, pedig olyan jó volt, amikor egyszer főtt csontvelőt is kevertem bele a húslevesből).

A csirkék szépen megsültek, a bőrök ropogósak lettek (hála a sütőkosárnak, forgatni se kellett).

A tepsiből kivarázsoltam a szaftot, hozzáadtam az almadarabokat a csirke hasából és botmixerrel selymesre keverve tálaltam fel a hús mellé a krumpliba készített üregben (mash with gravy).

A kutya is boldog volt (az új macskánk viszont még mindig nem eszik főtt/sült húst - hogy a fene a válogatós mindenit).