Vagy ddeokbokki, koreai nemzeti étel. Maangchi-tól szárazik ez a fogás is, akárcsak a Japchae. Régóta szemeztem már vele, most eljött az alkalom. Z hazalátogatott a ködös Albionból, Tanitának is tartoztam már jó ideje egy vacsorameghívással, és A sem evett már régóta a főztömből. Ropi meg két nappal elébb megjelent nálam a melóban valami ügyben, meghívtam őt is legott.
Maga az étel nem lett valami autentikus, tekintve, hogy pár alapanyag nem állt rendelkezésre. A szárított ajóka (szardella) épp elfogyott az ábécében, a tengeri moszatot meg elhasználtam valamihez a múlt héten. Mivel a szerző azt mondta, hogy zöldségalapléből is el lehet készíteni, úgy véltem, elég megengedő az étel, hogy szabadon garázdálkodhassak. A másik gond a leányzó mértéktelen csili és csiliszósz használata. Csupa kényes gyomrú népek jönnek, de ennyi paprika még a wokot is kimarná. Pótoltam ezzel-azzal, csak nem rohan le a KNDK miatta.
Nem volt panasz a vacsorára - igen udvarias ember mindegyik -, de azért még lehet hangolni rajta.

Hozzávalók:
- 5 dkg szárított tintahal
- 30 dkg fehér húsú tengeri hal
- 5 kemény tojás
- 1 csomó fiatal hagyma
- 1 evőkanál halszósz
- 1 evőkanál osztrigaszósz
- 1 evőkanál paradicsompüré
- 1 evőkanál kínai szósz (erre még kitérek)
- 1 teáskanál csilikrém
- 1 jó facsarás citromlé
- 1 adag Garaeddeok

Először is egy kis garaeddeok-ot kellett összedobni. Mi az nekem? Simán.
Hozzávalók:
- 2 csésze rizsliszt
- 3/4 csésze víz
- 1 teáskanál só
- 1 evőkanál szezámolaj

Óva intenék mindenkit, hogy ezek alapján nekilásson, mert nem lesz túl jó. Nekem sem lett az. Gyanítom, hogy a liszt lehet a ludas, ennek még párszor neki kell futnom, mire kidolgozom az ideális arányokat.
Egy jénai tálban összekevertem a rizslisztet a vízzel és a sóval. A vizet már ekkor keveselltem, tettem még hozzá fél csészényit.

2 percig 750 watton pörgettem a mikróban.

Átkevertem, majd újabb két perc következett. Az eredményt egy zománcozott tálba öntöttem és a sodrófa végével megpróbáltam egybe püfölni, ahogy a leányzó a videóban tette, csak nekem nincs olyan csinos baseball-ütőm. Sajnos túl száraz lett a tészta, így nem mentem vele semmire, kézzel kellett összegyúrni.

Megkentem szezámolajjal egy deszkát és elkezdtem hengergetni rajta a tésztát. Az Istenért nem akart összeállni, végül a tenyeremben sikerül többé-kevésbé egyforma "nudlikat" formázni. Azonmód be is vágtam a fagyasztóba, gondolván, majd előveszem, mikor eljön a sora.

Szerdán melóból hazafelé jövet még vettem egy szatyor sört - legyen valami tápláló, ha nagyon el találom szúrni a kaját -, aztán nekiláttam, hogy kész legyek, mire befut a siserahad. Reggel elővettem a "tésztát" a fagyasztóból, szépen kiolvadt addigra.
Másfél liter vizet feltettem a wokban és beledobtam a szárított tintahalat (Egyenest Kínából). Hanem annak olyan pokoli erős halszaga volt, hogy simán fel lehetett volna hasalni rá. Beletekertem egy jó adag citromlét, szelídült is egyből a markáns buké.

Némi forrás után hozzáadtam a paradicsompürét, a hal-, osztriga- és kínai szószt. Szóval a kínai szószt. Kistesó veje (Wei) küldte válaszul az általam küldött csilikrémre. Hogy, majd ő megmutatja. Hát, az én trinidad scorpion által edzett gyomrom bizony jót kacagott rajta, de az íze fenséges. Az ördög öreganyja tudja, mi a csudából készülhet, de igen finom. Pár hónapja még ráakadtam a gyártó honlapjára, ahol épp ez a termék nem szerepelt, de a jellegzetes mosolygó kínai háziasszony ott virított minden üvegen. Az igencsak sekélyes kínai nyelvtudásom miatt sokat aztán nem tudtam meg a termékről, de azért szorgalmasan fogyasztom. A legközelebbi kívánságlistán mindenesetre ott lesz. Legfeljebb küldök cserébe még egy üveg rettenetet.

Kicsit rottyant az étel, beledobtam a garaeddeok-ot. Főztem feszt, de nagyon nem akart puhulni. Mindegy, lesz, ahogy lesz, majd legfeljebb azt mondom, ez egy észak-koreai fogás. Ők tudvalevőleg sokkal keményebbek, mint az elpuhult, kapitalista szomszédaik.

A fiatal hagyma szárából egy adagot felkarikáztam és félretettem a tálaláshoz, a többit ujjnyi darabokra vágtam és beletettem az ételbe.

Pár perc után hozzáadtam a felkockázott halhúst. A nudlik csak nem akartak puhulni, egy kiskéssel keresztben elvágtam őket, hátha segít valamennyit. Nem segített.

A halnak nem kellett sok, ment utána a kemény tojás is, még egy rottyantás és elzártam a gázt. Az időzítés príma volt, még belefért egy welcome drink, és asztalhoz ültettem a társaságot. Én a végére maradtam, öten már nem fértünk el az asztalnál (meglógtál a felelősségrevonás elől - a szerk.).

Mint mondottam már, udvarias népek ezek, de olyan rossz azért nem volt. Maga a "ragu" igen finom lett, az a fránya tészta volt kicsit kemény. Inkább omlós lett, mint ruganyos (chewy). Szóval, a garaeddeok izgalmas alapanyagnak tűnik, de rá kell jönni, hogyan lehet jól elkészíteni.

A maradékhoz kifőztem egy marék üvegtésztát, azt vittem másnap melóba, úgy is jó volt.