Gondolom, ismerős a vicc. Ha netán valakinek mégsem, ez a kis film remekül illusztrálja. Végül is, nagy baj nincs vele, csak arra kell ügyelni, hogy a szerszám megfelelő végére kerüljön az ember.
Így vagyok én a kerekrépával (kerékrépa, tarlórépa, turnip). Nagyon hálás növény, gyönyörűség termeszteni, szívmelengető, ahogy az ember végignéz az üde zöld leveleken és a harsogó, fényes lila gumókon. Csak hát az íze, az vacak. Nyersen még hagyján, a zsenge kerekrépa a retekre emlékeztet, de megfőzve előtolakodik az émelyítő, tömény retekíz. Akárhogy variáltam, valahogy mindig szopás lett a vége. Eddig. Végre valahára sikerült egy olyan príma fogást készíteni belőle, aminőt még álmomban sem reméltem volna. Ez nem csak az én elfogult véleményem, hanem azé a fél tucat emberé is, aki megkóstolta. Sikerült elűzni az átkot, mostantól nyugodt szívvel vetek két sort a kertbe.

Hozzávalók:
- 1 kg tisztított kerekrépa
- 2 gerezd fokhagyma
- 3 kis fej lila hagyma
- 1 kisebb csili
- 1,5 citrom
- 25 dkg majonéz
- 1 teáskanál csípős mustár
- 1 mokkáskanál fehér bors
- só

A kerekrépa az erkélyen pihen egy nejlon szatyorban, kicsit már elkezdett csírázni, de még szép egészséges. Meghámoztam és a V-Gyula legfinomabb részén lereszeltem. Megszórtam három teáskanál sóval, rácsavartam egy citrom levét, összeforgattam és lefedve egy napra a hűtőbe tettem.

Másnap összeállítottam a kencét. A majonézhez adtam a lereszelt fokhagymát, az apróra vágott lila hagymát és a csili felét. Beletettem a házi mustárt, a borsot, egy csipet sót, és rácsavartam egy fél citrom levét. (A citrommagot fotózás után kivettem és leszopogattam - valami azért maradjon az aktusból.) Az egészet elkevertem.

A kerekrépát alaposan kinyomkodtam és összekevertem a mártással. Először kicsit száraznak tűnt, de végül épp elég szaftos lett. Egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.

Másnap melóba vittem belőle ebédre, házi magvas kenyérrel ettem.

A retekíz teljesen eltűnt belőle, ízes, fokhagymás, kicsit csípős lett, komolyabban vissza kellett fogni magam, hogy négy evésre elég legyen. Szerencsére van még vagy két kiló a zacskóban, és most már nem kérdéses, mit csinálok belőle.