Nem tudok neki nevet adni, mert hirtelen elhatározásból készítettem (vagy pontosabban fogalmazva ráéheztem a csirkére, a rizsre és valami Thai ízre is).
A csirkét a csodahüttő biztosította, ahova egy fél nap sóban és majorannában történő pácolás után került be. Tudom, hogy nem sózzuk a húst, de eleve az volt a célom, hogy a só kiszívja a levet a húsból. A Tom Yum paszta meg szembejött velem a kamrában...
Nem sok egyebet használtam hozzá:
- 2 nyúzott csirke felsőcomb
- 1 nagy vereshagyma
- 1 girizd fokhagyma
- 2 dkg füstölt karaj
- 3 ek olivaolaj
- 1/3 Tom Yum paszta (ez egy Thai leves sürítménye)
- 1 tk Thai Piros Csili szósz (saját termesztés)
- 4 marék rizs
- 1 tk majoranna
- 1 dl száraz rozé
- só
Egy 26cm-es serpenyőben felhevítettem az olajat. Gyorsan felszeleteltem a hagymát, fokhagymát meg a füstölt karaj felét. A csirkét megsóztam és majorannáztam.
Beleszórtam az olajba a hagymát és pirítottam, míg aranyló nem lett. Ekkor belekevertem a Tom Yum pasztát, amit jól eldolgoztam a hagymával. Rászórtam a karajkockákat és annak fehéredéséig pirítottam.
Belemertem a 4 marék rizst, és lepirítottam, hogy mindenütt bevonja egy kis olaj a szemeket. Nem éreztem eléggé meggyőzőnek a fűszerezést, ezért a saját Thai Piros Csili szószomból is adtam hozzá. Helyet csináltam a serpenyőben a comboknak, és mindkét oldalán megpirítottam húst.
Felöntöttem egy deci borral - az nem árthat neki.
Amikor a bort felitta a rizs, feltöltöttem annyi vízzel a serpenyőt, hogy ellepje a rizst. Lefedve addig főztem, míg az összes vizet felszívta a rizs (kb 25 perc volt a képekből itélve).
Már csak tálalni kellett egy kis kovászos uborkával.
A csirke kiemelkedően ízes volt, de a rizsen alig érzett a Tom Yum szósz. Még csípni is elfelejtett.
Legközelebb egy egész tasaknyit teszek bele, vagy a saját hasonló szószomat használom erre a feladatra.