Az úgy történt, hogy a tésztát már begyúrtam a borjúraguhoz papperdellének (5cm szélesmetélt), amikor egy baleset eredményeképpen szétkaszaboltam a kezeimet. Így viszont nem tudtam kinyújtani a tésztát.

Folpackba csomagolva betettem a hűtőbe, hogy majd lesz valami, a ragu meg kapott kiflikrumpli körítést. De MadMary olvasónk legalább megajándékozott minket a pappardelle szó fordításával!

Szeretek gyúrt tésztát készíteni, de nagyon sokszor túl sok liszt kerül rá, hogy ne ragadjon össze. Node most már megtanultam, hogy lehet ezt elkerülni! Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 7 L-es tojás
• 1 kk só
• 2 dkg kukoricakeményítő

Lustaság - félegészség felkiáltással odaadtam a robotgépnek a tojásokat meg a lisztből kb 64 dekát, hogy dolgozza már össze nekem. Gyúrta is a gép 25 percig, de elvégezte a ragadósabb részét a feladatnak. Ezután jött a kétkezi munka, amivel a maradék lisztet is beledolgoztam.

Vagy húsz percig tartott, mire egy szép selymes kemény gömböcöt tudtam belőle formázni. Ezt becsomagoltam folpackba és a hűtőbe tettem, hogy majd másnap kinyújtom pappardellének. Összekészítettem a tésztagépet is, amivel nyújtani, meg vágni tudom majd. Indulás előtt felbuktam a lépcsőn a saját lábamban három üveg borral a kezemben. Sok szép piros lé folyt le a betonon. A kezeimet bekötöztem, a tészta meg pihent 5 napot a hűtőben, mire kezelni tudtam a kötéssel. Ekkor olyan 6 cm átmérőjű rúddá hengergettem és 2 cm vastagon felszeleteltem.

Olvasgatva a webet rábukkantam az ötletre, amivel megakadályozhatjuk, hogy a tészta összeragadjon: vékonyan hintsük meg keményítővel!

Így azután egy szitába szórtam két evőkanál keményítőt, amivel meghintettem a kis pogácsákat, és tényleg: olyan selymesen síkos lett, mint egy babapopsi! A nyújtógépen 7-es (legvastagabb) fokozaton mindegyiket kinyújtottam, majd a gyúródeszkára egymás mellé fektettem. Egy ilyen lapot azután kicsit megszórtam keményítővel, és 3 nagyméretű anyósnyelvvé nyújtottam (2-es fokozatig). Már ez is elég vékony volt, de nem ragadt! Egy asztalterítővel letakartam az egész asztalt, hogy majd ide fektetem mind.

A jó tapasztalat eredményeképpen a deszkán fekvő előformázott lapokat meghintettem keményítővel.

Azért a keményítőt elsimítottam rajtuk, bár nem fotóztam le.

A 13 lapocskából 39 vékony nyelv lett, ami az egész asztalt leterítette két rétegben! Oly vékony volt a tészta, hogy átlátszott a terítő mintája! A közelebbi - keményítősebb - tésztákat csak 3-as fokozatig nyújtottam, mert abból kockatésztát terveztem.

Eljött a vagdosás ideje. Egynéhány nyelvet egymásra fektettem, és éles késsel szeletelgetni kezdtem. A tészta kicsit száraz volt már, így a cérnametéltet szélesebbre kellett vágni, mert apróra töredezett volna. A vastagabbra nyújtottakat 2x2 cm-es kockákra daraboltam, A maradék egyik feléből szélesmetéltet, a másikból meg keskenymetéltet vágtam.

A végén szétteregettem a tésztákat - fajtájuk szerint - konyharuhára, meg a deszkára, és hagytam éjszaka teljesen kiszáradni.

Lett belőle 28 dkg cérnametélt, 25 dkg nagykocka, 18 dkg szélesmetélt és 18 dkg keskenymetélt (a tojásból kipárolgott az összes víz). A cérnametéltet meóztuk azóta, és megállta a helyét még így széleskésen is!