Hajdan a Magyar Néphadsereg egyik legkedveltebb fogása volt a - főképpen vacsorára főzött - sonkás kocka. No nem azok kedvence volt, akik ették, hanem azoké, akik főzték.
Elkészítése alig igényelt nagykonyhai tapasztalatot. A szakács megnézte az aznapi vacsoralétszámot és kalkulált.
- Aszongya, 150 fő. Elosztom a cuccot hat tepsiben, egy tepsit 30 kockára felvágok, az 180 adag. Elég lesz, jut repeta a haveroknak és a potyázóknak is.
Ráhagyták tehát az egész konyhát a két kopasz szakácsra, az öregek meg elmentek az öltözőbe inni és/vagy aludni. Ebben a sorrendben.
A sonkás kocka afféle csusza-klón, de kicsit feldobva egészen jó étel lehet. Nem gatyáztam, sütöttem egy tepsivel, és nem is csalódtam, szinte visszarepültem a 90's évek elejére.

Hozzávalók:
- 60 dkg fodros nagykocka
- 40 dkg füstölt sonka, comb, esetleg tarja, de mindenképpen sertés és jó, ha kicsit zsíros
- 330 g 20 %-os tejföl
- 200 g 20 %-os tejszín
- 15 dkg olvadós sajt
- 1-2 kanál sertészsír
- só

A fagyasztóban akadt még pár szelet sonka Húsvétról meg a Józsi bácsi-féléből is tettem félre, direkt erre a célra. Ugyanott hányódott némi maradék sajt is, egy-egy darab Maasdamer, Cheddar és lakossági trappista. A sajt ugyan nem szerepelt az eredeti receptben, de jó ötletnek tűnt felhasználni.

Felkockáztam a sonkát és a zsíron kicsit megpirítottam. Elég száraz volt amúgy, de szükségesnek éreztem, hogy kapjon egy kis pirult ízt.

A tésztát kifőztem és összeforgattam a sonkával.

Több részletben hozzákevertem elébb a tejfölt, majd a tejszínt is.

Végül lereszeltem a sajtokat, összekevertem és a tepsibe simított tészta tetejére szórtam.

Hármas fokozaton sütöttem, míg a sonka elkezdett pirulni a tetején.

Nem okozott csalódást, ízes volt, szaftos is, no meg bőséges is. A sonka éppen elég sós volt, több sót nem is kellett hozzáadni.

Van még egy darabka sonka a hűtőben, már csak ahhoz kell kitalálni valami fogást.