Úgy esett, hogy egy tésztaételt terveztem hét közepére. Gondoltam kifőzök egy csomag spagettit. Van itthon egy üveg András-féle sült paradicsom, olíván pirítok alá némi fokhagymát a biztonság kedvéért, azon megfuttatom, esetleg egy kis házi paradicsomlével szaporítom, aztán már csak sajt kell a tetejére.
Reggel aztán Százados Asszony meglepett egy üveg házi készítésű medvehagyma pesztóval. Volt benne dió, garana padano, és minden jó, olívával gazdagon keverte, igencsak kapóra jött. Gondolhatnánk, hogy így a legegyszerűbb a spagetti, kapunk egy üveg szószt, már csak rá kell löttyinteni a tésztára. De.
A tészta (szárazon fél kiló) nekem négy, igen szolid adag. A pesztó meg három volt (igaz, annak bőséges). Az utolsó adagra nem maradt kence. Munka után a kertben serénykedtem sötétedésig, hazafelé betértem a Sörözőbe, pótolandó az elvesztett tekintélyes mennyiségű folyadékot. Ezzel nem is lett volna baj, csak éppenséggel ott volt négy, kicsit beállt zenész kolléga. Két szaxofonos, egy trombitás és egy pozanos. Ez egyébként is elég szerencsétlen konstelláció, de ebben az alkoholos közegben egyenesen életveszélyes. "Hagyd magad, előbb szabadulsz" mondták a napkeleti bölcsek, és én hallgattam rájuk. Öt váza (viceházmester, 2 dl fehér bor, 3 dl szóda) elfogyasztása után sikerült kijátszanom az éberségüket (nem volt kunszt) és elslisszoltam.
Hazaérve aztán a gyomromban kotyogó temérdek folyadék itatóst kívánt, de nagyon.
Körülnéztem a hűtőben és improvizáltam.

Elővettem a tésztát, bizony nem lett több tegnap óta.

Eszembe jutott, hogy Józsi bácsi a napokban - minden szabadkozásom ellenére - csak elhozta az ominózus kötözött sonka maradékát. Szent Grálként őriztem, mert ahhoz valami méltó fogást kellett kitalálni.
- Méltó vagy sem, enni köll - spekuláltam.
Az erkélyen lógott még pár fej nyeszlett fokhagyma tavalyról, aztán hosszú szünet, mert a hűtőszekrény kongott az ürességtől, legfeljebb egy kis lekvárt tudtam volna még a tésztára tenni.

Vágtam két szeletet a kötözött sonkából és felcsíkoztam. Megpucoltam pár gerezd fokhagymát, a kés lapjával megroppantottam és felaprítottam.

A szalonnát egy serpenyőben megpirítottam.

Rádobtam a fokhagymát, azt is megfuttattam a zsíron.

Végül a spagetti is belekerült, szorgosan kevergetve átmelegítettem.

Kiöntöttem egy lapostányérra, egy darabig szemeztem vele, aztán belapátoltam.

Igen jól esett, füstös volt, fokhagymás, a zsírtól jól csúszott. Hajnalban persze benyakaltam egy korsó hideg vizet a hűtőből, de az ilyesmi megesik, ha sósat eszik valaki. Ha lett volna otthon némi sajt, megszórhattam volna vele, ez esetben egy kis főzőlé is került volna rá, hogy jó krémes legyen, de az ember ne legyen telhetetlen. Szegény atomtudós nehézvízzel főz, ugyebár.