Ha azt mondom, MSE nem rajong a túróval töltött zsemléért, egészen finoman fogalmazok. Katonai pályám egy hosszú korszakában konyhaügyeletes szolgálatot adtam, havonta akár hármat is. Nem rajongtam érte. Veszekedni a hőzöngő sorkatonákkal, a lusta sor-szakácsokkal, folyton lesni, hogy mit lopnak el a polgáriak, kajtatni a csellósokat, akik egyből ellógtak, ha az ember nem volt a seggükben. Az élelmiszer-rajtárban minden alkalommal megpróbáltak átverni, és ha észrevettem a suskust, csak a vállukat vonogatták. Estére csatakosra ázott a bakancsom, a hagymaszagú ruha rám izzadt, én meg hullafáradt voltam az egész napos nyüzsgéstől. A péntek volt a csúcs. Három napra való alapanyagot kellett vételezni, naponként rendszerezni, szétpakolni. A parancsnokságon szolgáló csajok kisírták maguknak, hogy máskor legyenek szolgálatban, nekünk jutott a péntek, meg a hétvége.
Egy alkalommal sikerült péntek helyett szombatra beférkőznöm. Pénteken MSE volt szolgálatban, ebédre pedig töltött zsemlét készítettek. Ahogy kisült, meg is evett egyet (szerinte), majd kisvártatva rosszul is lett. Az okosok kitalálták, ha már másnap én leszek szolgálatban, akár le is válthatom. Az ebéd kellős közepén vettem át a kuplerájt, aztán mehettem vételezni, pakolni, szortírozni. Annyi előnye volt, hogy szombat reggel nem kellett magamtól átvenni az alapanyagokat.
Azóta gyakran húzzuk MSE-t, hogy azt a hatodik zsemlét talán mégsem kellett volna már megenni, és ha az van a csumiban ebédre, minden alkalommal szólunk neki.

Hozzávalók:
- 60 dkg leveles túró
- 10 db zsemle
- 2 egész tojás
- 5 dkg mazsola (esetleg egy éjszakára rumba áztatva)
- 1 citrom lereszelt héja
- 4-6 evőkanál kristálycukor
- vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- 0,5 l tej
- 2 dkg vaj

Ahogy a különféle recepteket olvasgattam, tíz zsemléhez mindenhol fél kiló túrót írtak. Nagyon kevésnek találtam, de úgy voltam vele, majd meglátom, Megláttam. Elégséges, de van hatvan deka, még jobb.
A zsemléket előző nap megvettem. A tetejüket egyből levágtam, amint hazaértem vele a boltból, nehezebben ment volna, ha megpuhul a zacskóban. Másnap kikapartam a belsejüket és apróra szaggattam.

A zsemlék beléhez hozzáadtam a túrót, a mazsolát, a reszelt citromhéjat és 2 kanál cukrot. Az egészet alaposan elkevertem.

A tejben feloldottam 2 kanál cukrot, a vaníliás cukrot, és a biztonság kedvéért egy kis házi vaníliakivonatot is tettem bele. A kivájt zsemléket megmártottam a tejben - csak finoman, el ne ázzanak -, majd belekanalaztam a tölteléket. A végén a maradékot is igazságosan elosztottam a zsemlék között.

Visszatettem a tetejüket. Van, aki tejfölt ilyenkor kanalaz rá, én egy-egy darabka vajat tettem.

Hármas fokozaton harminc percig sütöttem. Tudom, nem lett elég pirult, ez van.

Viszont finomra sikerült. Tekintve, hogy elég óvatosan bántam a cukorral, nem lett túl édes. A külseje ropogós lett, a belseje puha, épp, ahogy szerettem volna. Egy hat órán át főtt húsleves után tökéletes második fogás volt.