Vendégposzt pizzaszeletvágó tollából
Kedves vendég jelentkezett be Húsvét elõtt, akit már Karácsony óta nem láttam. A fiam. Szólt, hogy estére ideér.
Mit fõzzek? Eszembe jutott, hogy sorsára vár 1 kg harcsafilé, a 'szürke' fagyasztóban. Már jó néhány hónapja 'lesi', hogy vendég jöjjön rá, mert kettõnknek itthon sok lett volna megfõzni egyszerre. Kicsit tartottam tõle, hogy régóta van lefagyasztva, és nem lesz olyan, se az íze, se az állaga, mint a frissnek, de teljesen rendben volt a hal. Nem fagyott ki belõle szinte semmi víz, rugalmas volt a hús, nem esett szét, és meglepõen friss illata volt. Mondanom se kell, hogy minden rossz mellékíztõl mentes.
Közbevetõleg, az én konyhámba is ritkán úszik be a jó minõségû harcsa. Ezt a darabot feleségem egy ismerõse hozta ajándékba, büszke horgász ember, saját fogása. Lehet is büszke, mert a kifogott "halacska" mérlegelés után állítólag 75 kg-nak adódott. Ráadásul, elmondás alapján, a horgász egyáltalán nem erre számított, és egyedül csinálta végig. Meg is sérült, szalagok szakadtak a vállában, még mindig nehezen mozgatja a karját. Egyenrangú felek közötti küzdelem lehetett. Persze, velem mindent el lehet hitetni, én legfeljebb Tutajoson és Matula bácsin keresztül ismerem a horgászatot, vagy esetleg Hemingway írásaiból. Pucolom, belezem, filézem, sütöm-fõzöm nagy lelkesedéssel, de a zsákmányszerzés örömét szívesen másnak hagyom.
Szóval, tisztelet a halnak és a horgásznak, másképpen áll az ember az ilyen alapanyaghoz, mint a máshol megvásárolható filéhez.
A hal láthatóan zsíros volt, ebbõl, aki megnyúzta, akár haltepertõt is kanyaríthatott volna. Rám így már csak az maradt, hogy leszedjem a maradék zsírt, hártyákat, így lett ez most konyhakész. (ha csak magamnak csinálom, a zsírt is rajta hagytam volna, csak a hártyát vágtam volna le)
Eredeti tervem szerint csak egyszerûen sütöttem volna serpenyõben, mellé zöldspárga és remulád mártás adta volna magát. Viszont a gyerek leadta a rendelést: harcsapaprikás, túrós csusza. Oké. Mikor kiolvadt a hal, láttam is, hogy jobb lesz ez az anyag paprikásnak. Ezt viszont feleségem nem nagyon szereti, a sok rossz éttermi "élmény" miatt, ezért vágtam két szeletet és egyszerûen kirántottam neki. Szép lett az is, Iglo kapitány körbehajózhatja az északi sarkkört, mire ilyet tálal. :)
Következõképpen a legfontosabb hozzávaló: tyúkzsír. Egyik tyúkocskámat levágtam, abból lett egy tele üveg ízes alapanyag.
Felkészítettem egy pörkölt alapot, a tyúkocska zsírján, másfél közepes fej hagyma, pár gerezd fokhagyma, paprika, bors, a vége felé adtam hozzá néhány karika friss zöld erõs paprikát. Nem vártam meg, hogy teljesen szétfõjön, és a fûszerek elveszítsék aromájukat, hanem a botmixer alacsony fokozatán, 3-4 rövid másodpercnyi mixeléssel, nem teljesen, de megtörtem az alapot.
Közben a halat felkockáztam, rövid idõre besóztam. Majd a tyúkzsíron, serpenyõben jól átpirítottam.
Ahogy az alap kész lett, beleforgattam a halkockákat, pár percig együtt fõztem, egy kanál tejföllel gazdagítottam, majd késznek nyilvánítottam. Közben mégis ki kellett vennem egy adagot külön a feleségem számára, neki laktózmentes tejföllel kellett készre fõznöm.
Mindeközben a csuszát is elkészítettem. Azt is két változatban, felét laktózmentes alapanyagokból.
Ehhez picit korábban már hozzáfogtam, mert a tésztát magam gyúrtam 3 tojásból, 30 dkg lisztbõl.
Nem éppen babapopsi, de majdnem, és csuszának jó lesz. Ahogy begyúrtam, abban a pillanatban jött át a szomszéd, hogy segítségre lenne szüksége! (pont most, a francba, mit akarhat...?)
Miután megittuk, visszatértem a tésztához, ami sajnos közben kicsit megszáradt, mindegy, ezt már így nyújtottam ki, kérgesen. Pár órát száradt, összetörtem, majd kifõztem.
Nem fõztem sokáig a vízben, ilyen friss tésztát nem is kell, valamint azt akartam, hogy a sütõben még magába tudja szívni az ízes leveket. Szokásos módon túrós csuszát készítettem, magam szokása szerint, füstölt szalonnával, rétegezve és sütõben befejezve.
Na, melyik a laktózmentes? :)
Végül kaporral megszórva tálaltam. A fiam így kérte. (Hol tanult ilyeneket az a büdös kölyök?) Csak fagyasztóban volt kaprom, így azt csipegettem rá, a forrón tálalt ételre, így is teljesen hozta ízben, amit kell.
A "vendég" csak a második tányér után vett levegõt. Feleségem se panaszkodott. õ ráadásul ravasz módon, kétféle fogást is evett a harcsából. :)
Lehet, hogy furcsának hangzik, de nekem ez az étel nem a kedvencem. Viszont most jöttem rá, hogy nekem mi hiányzik. Egy pár csepp citromlé a halra tálaláskor, de csak egy pár csepp. Az nem volt itthon, majd legközelebb kipróbálom.
