Vendégposzt Fenchurch68 tollából és kamerájával.
Fellelkesedve a többiek ügyességén - már többször nekifutottam a főzés közben fázisfotózásnak, de soha nem jött össze. Most sem jártam maradéktalan sikerrel - nektek három kezetek van? - de legalább valamennyire vállalható képek készültek.
Marhapörkölt készült a hétvégére, de a nagybevásárláskor valahogy bekerült a hűtőbe egy fél kilós csomag afrikai harcsafilé, amivel igen gyorsan kellett valamit kezdeni. A pörkölthöz készült nokedliból még maradt egy jó adag (ne kérdezzetek mennyiséget, két tojásból főztem és egyszer ettünk belőle ketten), és mivel nagy maradék-ide-oda tologató tehetség vagyok (meg mert édesem halvány emlékeiben élt valami hasonló étel, amit valamikor valahol evett, és ízlett neki), az alábbit kreáltuk:
Egy kis vajon megpirítottam a nagyobbacska falatnyi kockákra vágott halat, kis sóval, borssal, éppenhogycsak mennyiségű kakukkfűvel, aztán az eredmény nagyját kiszedtem a serpenyőből:
(Én már itt megálltam volna, ha éppen gyorsan kell valami ehetőt produkálni, önuralom kellett hozzá, hogy csak megkóstoljam)
A serpenyőben maradt vajas-lesült halmaradékos-fűszeres cuccra ráöntöttem... hát igen, minek szépítsem... összesen 4 deci 20%-os tejszínt. Ezt kicsit besűrítettem. (Persze belekóstoltam, ezt is ki tudtam volna kanalazni magában is.)
A nokedlimaradék ott várta, hogy mi fog vele történni:
Aztán szépen lerétegeztem: nokedli, nyakon öntve tejszínnel, rá egy réteg halfalat, maradék nokedli, maradék hal, maradék tejszín. Kicsit megszurkáltam, hogy jusson mindenhová a szószból, a tetejére édesem felszólítására szórtam egy marék sajtot, aztán be a sütőbe, 200 fokon légkeverés + felső sütésen talán húsz percet sütöttem:
Balzsamecetes-olívás vinegrettel meglocsolt salátával ettük. (Lásd nyitókép.) Ahogy elnézem a maradékot, még bő három adag kijön belőle. Azt hiszem, a marhapörköltet kénytelen leszek eltenni szűkebb napokra.
Lehetett volna biztos dekoratívabban is tálalni, de siettünk ki a tavaszba, most van az az állapot a hegyekben, amit én úgy hívok, hogy „felrobban a természet”.
(Az egyik képen a kombináltfogó nem konyhatechnikai eszköz, kicsi a konyha, és véletlenül ott maradt a pulton.)