Végül is az. Bár kinézete alapján akár rakott kelnek is gondolhatná valaki - végül is az is -, de nem az. Ahogy Jani bácsi mondta volt, a paprikás krumpli legyen paprikás krumpli, ne pedig serpenyős rostélyos. Lehetne újragondolt-, de attól meg lábrázást kapok. Tehát maradjon rakott zöldséges rizsa.
Úgy esett, hogy kissé már túlzásba vittem a húsevést. Múlt héten vendégeskedtem, aztán hazaérve is húst készítettem. Mindezek tetejébe a hétvégére is egy rapid csirkepaprikás főtt bolti tésztával, hogy legyen érkezésem befejezni az őszi munkákat a kertekben, pedig eredetileg ez az étel készült volna. Keddre aztán már nem volt mese, volt időm bőven, megfőztem a fogást.
Hozzávalók:
- 1 kg vegyes zöldség: gyökérféle, borsó, hagyma, fokhagyma, kápia, meg ami éppen akad.
- 0,5 kg rizs
- olaj
- só
- köménymag
- 1,5 kg kelkáposzta
- 0,2 kg trappista sajt
- 0,33 kg 20%-os tejföl
A zöldségek java a kertből származik, ásás előtt felböködtem őket. Kicsit nyeszlettek, kicsit görbék, de zamatosak és garantáltan organikusak. A sárgarépa elég tarkára sikeredett idén, pedig nem tarka magot vetettem. Nem baj, finom és jól mutat. Meghámoztam őket, kivágtam a féreg rágta lyukakat.
A gyökereket - vastagságtól függően - karikára, félkarikára vágtam, a fokhagymát vékonyra, a vöröshagymát laskára szeltem.
A rizst kevés olajon megpirítottam és tettem bele pár szál sárga sáfrányt (szeklince), de sokat nem színezett rajta.
Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam és beleborítottam a feldarabolt zöldségeket. Találtam a hűtőajtóban egy meglehetősen fonnyadt fél kápia paprikát, azt is összemetéltem. Eszembe jutott Kistesó stratégiai zöldborsótartaléka, ami nálam foglalja az értékes helyet a fagyasztóban, abból is kimarkoltam egy jó adagot.
Amint felforrt, lefedtem és a sütőben cirka 25 perc alatt megpároltam.
Míg a rizsa hűlt, sós, jó köménymagos vízben blansíroztam a kelkáposzta leveleket.
Egy tepsi alját vékonyan kiolajoztam, majd a belesimítottam a levelek felét (nagyjából).
Erre került az időközben valamennyire kihűlt rizs.
Ráreszeltem a sajtot. Eredetileg úgy terveztem, hogy kockára vágva beleforgatom a rizsbe, de már nem volt cérnám vacakolni vele.
A tetejére jött a maradék kellevél (über levél), majd egy jó adag tejföl.
Sütőben hármas fokozatom egy órát sült. A végén még odatekertem neki tíz percig csutka gázon, de sok színt nem kapott tőle.
Ahhoz képest, hogy húst nem látott, egyáltalán nem lett rossz. Kicsit több sót elbírt volna, de én többnyire úgyis elsótlanítok minden ételt, úgyhogy nem lepődtem meg. Megöntöztem némi csiliszósszal aztán belapátoltam.