Lejárt az új kert öt éves haszonbérleti szerződése, várnom kellett a talajmunkákkal, nehogy másnak ássam fel. Egy hete szóltak, hogy elfogadták a pályázatomat, szerdán mehetek is aláírni a szerződést. Külön öröm, hogy a kert másik felét Kistesó pályázta meg sikeresen. Az a fertály ugyan rettenetesen elhanyagolt - lesz vele munka bőven -, mindent ellep a perje, imitt-amott még pár fa is kikelt a szélfútta magokból, de van rajta egy kút! Le is mentem múlt szombaton, levágtam a nagyobb susnyát, megszórtam gyomirtóval a gazt, meg az én fertályomat is előkészítettem az ásáshoz.
A hosszú hétvégére főzni kellett valami tartalmas, bőséges ételt, hogy az ásás mellett ne kelljen azzal vesződnöm. A napokban vettem egy jókora szelet sertéscombot, amit az egész combból vágtak, csontostul, bőröstül, bő másfél kiló volt. Ebből kikerekedett a hétvégi menü.

Hozzávalók:
- 1,5 kg bőrös sertéshús egyben
- 1 teáskanál egész fekete bors
- 1 teáskanál egész kömény
- 1 kávéskanál koriandermag
- 1 kávéskanál római kömény
- 1 kávéskanál kapormag
- 1 késhegynyi zellermag
- 1 db füstölt csili
- 1 teáskanál fokhagyma granulátum
- 1 kávéskanál őrölt rozmaring
- 1 késhegynyi őrölt babérlevél
- 1 teáskanál édes fűszerpaprika
- 2 kg burgonya
- 1 nagy fej vöröshagyma
- sertészsír
- só

Most szombaton kirándulni voltam, de délután hazaérve kiolvasztottam a húst. Míg olvadozott, összeállítottam a fűszerkeveréket. Először a darabosabb összetevőket őröltem meg a mozsárban.

Hozzáadtam a porított alkotóelemeket, és azokkal is jól eldörzsöltem.

A húst megmostam, kicsit szőrtelenítettem, majd a bőrös részét valamelyest bevagdostam.

Minden oldalról alaposan megszórtam a fűszerkeverékkel (só nélkül!), majd éjszakára a hűtőbe tettem pihenni. Szegény, biztosan elfáradt.

A maradék fűszerhez egy jó teáskanál sót tettem, azzal együtt porítottam, majd félretettem másnapra.

Reggel jó korán keltem - hála az óraállításnak! -, egyből elővettem a húst, hogy kicsit felmelegedjen. Mikor már nem volt olyan hűtőhideg alaposan megsóztam. Szomorúan kellett konstatálnom, hogy nincs akkora serpenyőm, amiben kérget piríthatnék rá. Kentem hát egy kanál zsírt a tepsi aljára, ráfektettem a húst, és bevágtam a sütőbe csutka gázon.

Nem pirult meg olyan szépen, mintha serpenyőben hevítettem volna, de elégségesnek véltem. Már csak azért sem mertem jobban sütni, mert a szélén kezdett égni a zsír. Persze a gázrózsára is tehettem volna a tepsit, de majd legközelebb.

Aláöntöttem két deci sört, szorosan lefedtem alufóliával, és kettes fokozaton három órát pároltam.

Közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A hagymát öregebbre kockáztam és összeforgattam a krumplival. Megszórtam bőven az immár sós fűszerkeverékkel.

A hús mellé öntöttem a fűszeres krumplit, majd visszaügyeskedtem a fóliát, és visszatettem a tepsit a sütőbe.

Két órát adtam neki, a burgonya a sütőben elég nehezen szokott megpuhulni. Olyan illatok kezdetek terjengeni, hogy alig bírtam magammal.

Ecetes jalapeno paprikával tálaltam.

A hús puha, omlós és szaftos lett, a fűszerek teljesen átjárták. A krumpli felszívta a kifolyt zamatos leveket, igen jóízű lett az is. Ebédhez elfogyott a maradék sör, meg utána még kettő, úgyhogy a kert aznapra kimaradt. Lehordtam helyette az amarilliszt, épp nyolc kanyar volt. Kiszedtem a földből a hagymákat, egy ládában a pincébe raktam a januári viszontlátásig. Kevertem egy adag kémiát is, lepermeteztem a takácsatkás jujubámat.