Imádom a paradicsomos halkonzervet. A nyári vadkempingezések biztos pontja volt a paprikás krumpli mellett, párat biztosan vittem magammal. Bár mostanában elég ritkán kapni olyat, ami jó és az ára is elfogadható, azért koronként veszek egyet-egyet. Nem kimondottan közösségi étel, sokan berzenkednek az erős halszagtól.
Mostanában jutott eszembe, hogy akár magam is készíthetnék. Feltúrtam a netet receptért, találtam is párat, összeállítottam a magam verzióját. Igazából kárászból szerettem volna elkészíteni, de sajnos valaki kiette a fagyasztóból, amit nyáron kaptam. Maradt a ponty, Büngyürke hozott ugyanis a közelmúltban egy zacskó patkót.
És lőn paradicsomos hal.
Hozzávalók:
- 1 kg halszelet
- 2 kisebb fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 3-4 babérlevél
- 1 kis rozmaringág
- 20-30 szem fekete bors
- 1 fél citrom leve
- só
- 5-6 dl házi paradicsomlé
A halat előző este kiolvasztottam. Sóztam, és rácsavartam egy fél citrom levét. Éjszakára egy zárható műanyag tálban a hűtőbe tettem.
Másnap egy kerámia "tepsibe" fektettem a szeleteket. Megszórtam a fűszerekkel és ráöntöttem a paradicsomlét.
A tepsit lefedtem alufóliával és a sütőbe tettem.
Egyes fokozatra állítottam a gázt és a sütőajtót kitámasztottam a grillezéshez való gombvédővel.
2,5 óra elteltével megnéztem a halat. A hús puha volt, de a csontok még kemények. Visszatettem hát a sütőbe.
Újabb egy óra elteltével megnéztem. A csontok ugyan még mindig kemények voltak, de a paradicsom java már elfőtt - nem sikerült rendesen visszarakni a fóliát -, úgyhogy késznek ítéltem.
A hűtőben két napig még érlelődött, aztán vittem belőle a melóba reggelire. Finom volt, egyáltalán nem volt erős halíze. A csontok már csaknem haraphatóak voltak, szálka viszont alig maradt benne. Talán ha két darabot találtunk a négy szelet halban. Egyedül a paradicsomszósz nem volt igazán tökéletes. Egyrészt lehetett volna több is, másrészt elég macerás volt enni a benne lévő levelek és magok miatt. Mindenesetre a maradék három szelet vacsorára gond nélkül elfogyott.
