Az úgy történt, hogy beálltam a sorba a Szabó malom árusítóhelye elé kenyérlisztért. Elõttem egy idõs bácsi magyarázott meg kérdezgette nagy hangon az eladót:
- Akkó ez most tényleg egy õsi búza?
- Az biz, bácsikám, öregebb, mint maga!
- És akkó ugye ezt nem permetezik?
- Nem szoktuk ...
- Gondolom ezt nem is keresztezik vagy nemesítik, úgy-e?
- Bizonyám! Eredeti õsmagokat használunk csak!
- Hmmm - és miért kerül akkor háromszor annyiba, mint a sima liszt, hisz semmi gond nincs vele?
- Hát .. khmm .. Sokkal kevesebbet terem ...
- Aha... Egye kánya kipróbálom, adjon egyet!
Nos, én is vettem egy kilót, mert kiváncsi vagyok. Rákérdeztem, hogy mekkora a sikértartalma, de csak krákogás volt a válasz, majd: sokkal nagyobb, mint a kenyérliszté.
Na jó, próbáljuk ki. Még azt is mondta a molnár(?), hogy keverjem valami más liszttel.
- 30 dkg Alacor liszt
- 20 dkg rozsliszt
- 30 dkg kovász
- 2,5 dl tej
- 2,5 dkg élesztõ
- 1 mokkáskanál cukor az élesztőnek
- 3 dkg só
Kivételesen tejjel futtattam fel az élesztõt, mert nem bíztam a lisztben. Különösen, miután az eladó figyelmeztetett, hogy ez bizony egy ragacsos tészta lesz. Sebaj, én bátor vagyok!
Gondoltam, hogy átszitálom a lisztet, mint minden alkalommal, de ez elég furcsán nézett ki. Az ördögnek se akart átmenni a szitán! Na jó, akkor legalább a géppel elkeverem a liszteket és a sót rendesen.
 |
 |
Jöhetett bele a felfuttatott élesztõ, meg a kovász is. Szépen össze is állt egy gombócba, ahogy kell.
 |
 |
Bátran magárahagytam a gépet, hogy dagassza a szokásos 20 percig (merthogy lusta vagyok). Erre jöttem vissza:
Hát ez egy eléggé lehangoló állapot volt. Mintha eltûnt volna a sikér a lisztbõl, pedig tudom, hogy volt benne bõven, mert az elején még felmászott a dagasztókaron! Minden esetre megvártam, míg megkel, át is dolgoztam, formáztam, újra kelesztettem.
A végén a sütõlapra tettem, hogy formára keljen. Minden szép és jó volt, míg a tészta egy ovális formában kelt. Azután levettem a formát, és betoltam a 230 fokos sütõbe.
A nyitóképben látható pacsni lett az eredmény...
A kérge remek, kemény (köszönhetõen a sütõben párolgó víznek), roppanós. A bélzetével sincs baj, csak az arányai! Csak azt tudnám feledni. Ilyen lapos kenyeret talán csak elsõ próbálkozásra sikerült sütnöm.
Az íze jó, feleségem lelkesen eszi. Majd én is megszokom ...
Update!!!!
Olyan nincs, hogy én feladjak egy projectet, ami elsõre nem sikerül! Második nekifutásra úgy kezeltem, mint minden más olyan lisztet, ami eltér a megszokott kenyérlisztjeimtõl (mint például egy kukorica vagy rozslisztet).
Gondoltam, hogy adok hozzá egy kis sikért (gyengébbek kedvéért szejtánt), valamint egy frissen megetetett kovászt, mert az mindig segít.
Nem tejjel, csak vízzel készült, valamint 1 dkg friss élesztõt adtam csak hozzá.
Hozzávalók ezúttal:
- 25 dkg Alakor liszt
- 25 dkg Félfehér kenyérliszt
- 30 dkg kovász
- 2 dkg búzasikér
- 3 dkg só
- 1 dkg élesztõ
- 2,5 dl langyos víz
Még tegnap este kivettem a kovászt a hûtõbõl, és megetettem 30 dkg-nyi rozs, liszt és víz keverékével. Gyönyörûen megindult - pont ami kell most ehhez a különleges liszthez. Kishíjján kimászott az üvegből!
Kimértem a liszteket, sikért meg a sót az újonan kapott mérleges kanállal (ellenõrizendõ, hogy tényleg annyit mutat-e mint az alapmérlegem.
 |
 |
 |
 |
Elindítottam a robotgépet, hogy kavarja össze a lisztet, sót, sikért. Az élesztõt egy kis liszttel felfuttattam a langyos vízben és a lisztekhez adtam. A csodás kovászt is beleöntöttem, majd a maradékot egy új befõttesüvegbe tettem, mert már nagyon dzsuvás volt a mostani üveg. A robotgép lelkesen dagasztotta a tésztát vagy 12 percig, amikor készre jelentettem. Azért a végére ez a tészta is elvesztette a tartását, tehát lehet abban valami, amit a molnár mondott a ragacsosságról. Viszont ezt most még idõben elkaptam!
 |
 |
 |
 |
Amíg a tésztát dagasztotta a gép, elõkészítettem a kovászt a következõ alkalomra: Hozzáadtam 120 ml langyos vizet, 50 g félfehér kenyérlisztet, 50 g tk rozslisztet (a teljes kiõrlés szerepe ez esetben a vad élesztõgombák bevitele, nem az "egészségesség"). Rg25-ös klasszikus robotgéppel homogenizáltam. Ezt hívják a kovász "etetés"-ének
 |
 |
 |
 |
Az így elkészült kovászkezdeménybõl 300 g-ot áttöltöttem egy tiszta üvegbe, amit az eddig használt gézlappal és befõttesgumival lekötöttem. Estére meg is indult kicsit, de majd holnap lesz kész!
 |
 |
 |
 |
A kenyértésztát kiborítottam a tálból egy lisztes deszkára, ahol meggyúrtam kézzel, meghajtogattam és megformáztam.
 |
 |
 |
 |
Félretettem megkelni egy kis liszttel beborítva, majd meg is feledkeztem róla!
 |
 |
 |
Vagy három óra múltán megvizitáltam, és látám, hogy szépen megkelt! Nem is kell ennek második kelesztés, menjen a nagy jénai levesestálba! A tál tetejét, meg a tésztát is alaposan bespricceltem vízzel. A sütõt ekkor kapcsoltam be, de mindjárt áttettem grillre, hogy a jénai tetõt alaposan felmelegítsem, de csak 5 percre. Így az üvegtetõ 125C-ra forrósodott. Begyújtottam hát a sütõt maximumra, az aljába téve egy alutálcában 5 dl vizet. Ez ugyan nem sokat csinál, míg a tetõ rajta van, de viszont felforrt rendesen, és elkezdte gõzzel is feltölteni a sütõteret. Mintegy 20 perc múlva le is vettem az üvegtetõt, miután azért egyszer már megspricceltem vízzel a tésztát. Spricceltem is vizet a sütõtérbe, hogy ropogós héjat kapjak.
 |
 |
 |
 |
A várható 45 perc sütés végén ellenõriztem kötõtûvel saslikpálcikával, hogy átsült-e a tészta, és nem ragadt, azaz kész!
Rácsra tettem kihülni, és kimentem a kertbe Habanerot szüretelni (lett vagy 9 kiló!). Megéheztem, bejöttem tesztelni. Feleségen nem bírta megállni, hogy ne vágja le a serclijét még melegen, nekem már csak a bele maradt:)
Egy kis Habanero csilivel és tóalmási kolbásszal vajaskenyérként teszteltem.
Igazán tökéletes kenyér lett! Csak azt a ragacsosságát tudnám felejteni ...
Állítólag dióizûnek kéne lennie, de én friss diót kapkodtam fel a földrõl, így nem vagyok benne biztos :)
Szóval volna jogosultsága ennek a lisztnek, ha mindama jó tulajdonságát megõrizné a sütés végéig (amit kétlek), amivel felruházzák.
